Az afrikai szerelemvirág vagy afrikai kékliliom egy látványos, évelő szobanövény, jellegzetes, tölcsér alakú, kék virágokkal, melyek szirmai középen sötétkék sáv fut. Nedve bőrrel érintkezve súlyos irritációt válthat ki. Szaponin tartalma miatt a növényi részek fogyasztása gyomorbántalmakat, hányást, megnövekedett nyáltermelést, esetleg bélrendszeri gyulladást vált ki.

Állatok: Egyes források szerint állatokban gyomor-bélrendszeri irritációt okoz. Macskákra veszélyes, kutyákra kevésbé.

Az agglegénypálma, más néven legénypálma vagy zámia a kontyvirágfélék családjának tagja, Kelet-Afrika trópusi éghajlatán őshonos. Dekoratív megjelenése okán ma már széles körben elterjedt szobanövény. A friss növény oldhatatlan kalcium-oxalát kristály és csípősanyag tartalma miatt erős bőr- és nyálkahártya izgató hatású. A növény nedve nyálkahártyára, szembe kerülve maró hatású lehet. Az édes ízű bogyók, a levél vagy a keserű szár fogyasztása, összerágása a szájban és a torokban égő érzést és duzzanatot okoz, valamint émelygést és hasmenést kelt. Nagyobb mennyiség lenyelése, ami már vesekárosító lehet, az irritáló és duzzanatkeltő hatás miatt, kizárható.

Állatok: Állatokra hasonlóképpen veszélyes, hányást, hasmenést, szájirritációt okozhat.

A köznyelvben amarillisz néven ismert népszerű virágos dísznövények többféle (ld. fent), de egymással közeli rokonságban álló nemzetségekből származnak. Ezen növények legmérgezőbb része a hagyma, amelyet összetéveszthetnek az ehető hagymával, így véletlen mérgezések okozója lehet. A növény részeinek lenyelését követően hányinger, hányás, hasi fájdalom és hasmenés jelentkezhet. Vérnyomáscsökkenés, remegés is kialakulhat. A gyomor-bélrendszeri tünetek időtartama körülbelül 3 óra, a legtöbb esetben viszont a növény kis mennyiségének fogyasztása semmilyen tünettel nem jár.

Állatok: Kutyáknál és macskáknál a növényi részek rágcsálását és elfogyasztását követően gyomor-bélgyulladásra jellemző tünetek jelentkeznek, rendszerint hányás, hasmenés. Állatoknál jelentős mennyiség lenyelése esetén megfigyeltek vérnyomásesést, álmosságot, szédülést, remegést, görcsöket, valamint májkárosodást, továbbá izom- és légzésbénulást, majd ezek miatti elhullást is.

Az amerikai alkörmös feltűnő gyomnövény. Termése sötétpiros bogyó, beérés után fekete és lédús, a leve karmazsinvörös, ezért néhol borok színezésére is használják. A növény minden része, de elsősorban gyökere és termése mérgező. Kisgyermekek esetében már néhány bogyó elfogyasztása is nagyon veszélyes lehet. A mérgezés tünetei, amelyek kb. 2 óra elteltével jelentkeznek, égető érzés a szájban, gyomorban, szomjúság, tartós hányás, hasmenés, szédülés, lassuló légzés, csalánkiütés, nyugtalanság, görcsök, szívritmuszavar, tág pupillák, látászavar lehetnek. Rokona, a kínai alkörmös (Phytolacca esculenta), hasonlóan mérgező, ennek bogyói tagoltak.

Állatok: Elsősorban a szarvasmarha, ló, sertés, kutya és a macska veszélyeztetett általa. Fogyasztása esetén öklendezés, hányás, nehézlégzés, izzadás, görcsök, levertség, remegés, bélgyulladás, heves hasmenés (gyakran véres) és görcsök jelentkezhetnek. 1-2 nap múlva elhullás is bekövetkezhet. Szarvasmarhánál a tejtermelés csökkenése is megfigyelhető.

A bokor habitusú, illetve akár kisebb fává is megnövő, összesen hét angyaltrombita faj a burgonyafélék családjának Brugmansia nemzetségébe tartozik, Dél-Amerikában honos, nálunk dézsás dísznövény. Leveleik nagyok, virágaik harang alakúak, csüngőek, változatos színűek. Méreganyagaik a tropánalkaloidok, ezen belül is elsősorban a szkopolamin. A levelekből és a virágokból készült tea bódító hatású, esetenként súlyos, akár életveszélyes mérgezést is okozhat, tünetként szájszárazság, pupillatágulat, hallucináció, zavartság, hőguta, görcsrohamok, kóma jelentkezhet.

Állatok: A kutya és a macska érzékeny a méreganyagokra. Állatoknál levertséget, hiperaktivitást, hányást, székrekedést, hipertermiat és tág pupillákat okozhat.

A közönséges aranyeső (L. anagyroides) májustól júniusig virágzik. A növény minden része, különösen hüvelye, magja és fiatal kérge mérgező. Hatóanyaga izgatottságot, görcsöt, verejtékezést vált ki, hánytató, hashajtó, légzésbénító és vesekárosító hatású. Gyermekeknél 10 virág, 15-20 mag életveszélyes állapotot idézhet elő, 2-3 mag hányást, hasmenést okoz. Sokan, tévesen, az aranyfát (Forsythia spp.) hívják aranyesőnek, amely azonban gyakorlatilag ártalmatlan. Elkülönítésük egyszerű, mivel az aranyfa élénksárga és az ágakat sűrűn borító virágai rügyfakadás előtt, míg az aranyeső fürtökben lógó virágai a levelek megjelenésével egy időben nyílnak.

Állatok: Az aranyeső számos állatnál mérgezést válthat ki. Érzékeny állatok a ló, a szarvasmarha, a baromfifélék, a kutya és a macska. Veszélyes lehet továbbá a sertésre és nyúlra is. Tünetként étvágytalanság, hasmenés, izomremegés, merevség, bizonytalan járás, heves remegés, kitágult pupillák, járásra való képteleneség, kóma jelentkezhet és halálos is lehet.

A spárgafélék családjának legnagyobb nemzetsége az Asparagus, mely tagjai kétlaki évelő növények, jellegzetes, a párolgást csökkentő redukált levelekkel (ún. fillokládiumokkal), kicsi fehéres virágokkal és bogyóterméssel. Legtöbbjük kedvelt szobanövény, mint például a tűlevelű aszparágusz (A. aethiopicus) vagy a fátyolaszparágusz (A. setaceus). Egyes források szerint ezek bogyótermésének fogyasztása gyermekeknél veszélyes lehet. A közönséges spárga (A. officinalis) hatóanyagai a szteroid szaponinok, valamint az aszparagin. A növény zsenge, megvastagodott hajtásai nem mérgezőek, sőt fogyasztásra alkalmasak. Színük alapján megkülönböztetünk fehér, lila és zöld spárgát. Gyökerének fogyasztása vizelethajtó hatású, fényes vörös vagy vörösesbarna bogyói éretlenül mérgezőek. Már kevés bogyó fogyasztása is okozhat mérgezést, de ezidáig csak enyhe gyomor- és bél panaszokat írtak le. Az aszparágusz fajok közeli rokona a szintén a spárgafélék családjába tartozó anyósnyelv vagy szobai tigrislevél (Sansevieria trifasciata), amely gyakori cserepes dísznövény. Rágcsálása nyálzást, lenyelése hányást, hasmenést okozhat.

Állatok: Az aszparáguszok bogyói számos háziállat, köztük kutyák és macskák számára mérgező, lenyelve hányás, hasmenés, hasi fájdalom, a bőrrel való érintkezés során allergiás bőrgyulladás alakulhat ki. Az érett spárga szarvasmarháknál okozhat mérgezést.

A balkáni babérmeggy, röviden babérmeggy, örökzöld cserje vagy kisebb fa. Díszfának vagy sövénynek nagyon gyakran ültetik, olyannyira, hogy ezáltal már a kerti növényzet biodiverzitását csökkenti, emiatt egyes országokban nem engedélyezik a forgalmazását. Fényes, bőrszerű levelei, kicsi fehér virágjai vannak, melyek tavasszal felálló fürtökben nyílnak. Termése 1-2 cm-es, fényes fekete, bordó vagy piros, kerek, ovális vagy tojás alakú, egyes fajtáknál kissé hegyes, cseresznyére emlékeztető, egymagvú húsos csontár. A levelek összemorzsolva mandula illatúak. A növény levelei és magjai ciánsavat tartalmaznak, mérgezőek; termése, ha keserű ízű, szintén mérgező, az édes termések azonban nem veszélyesek. A mérgezés általában a magvak lenyelésével következik be.

Állatok: Mérgezést okozhat szarvasmarhában, juhban, lóban, kutyában, macskában. Kutyákra és macskákra kevésbé, kérődzőkre halálosan veszélyes lehet. Tünetként hányás, hasmenés, levertség, tág pupillák, szapora légzés, nehézlégzés, gyengeség, remegés, görcsök és szívritmuszavar jelentkezhet.

A közönséges borostyán (H. helix) örökzöld kúszónövény. Minden része mérgező, különösen keserű ízű bogyói. Bogyójának fogyasztása gyomor és bélpanaszokat, sápadtságot, skarlátszerű kiütést okoz. A kiütés először a lábakon, majd az arcon és a háton jelentkezik. A súlyos mérgezés erős hányást és hasmenést, göcsöket vált ki, de a bogyók keserű, kaparós íze miatt senki nem kívánja nagyobb mennyiségben fogyasztani. A levelekkel való huzamosabb érintkezés bőrirritációt, akár allergiás kontakt dermatitiszt is okozhat. Kétféle levélváltozata is ismert.

Állatok: Méreganyagai szarvasmarhánál emésztési és kérődzési zavarokat, felfúvódást, hasmenést, bélsárrekedést okozhatnak. Feltételezhető, hogy fogyasztása más állatoknál is kiválthat gyomor-bélrendszeri panaszokat.

A buzogányvirág közismert, magasra növő, foltos levelű szobanövény. A növény egésze mérgező, még a levélcsúcsokon összegyűlő harmatcseppszerű folyadék is. Oxálsavat, oldhatatlan kalcium-oxalát kristályokat és egyéb méreganyagokat tartalmaz. A növény levelének rágcsálása bizsergést, fájdalmat, felmaródást, duzzanatot válthat ki a szájban, s bőséges nyálképződést okoz. Többnyire a helyi jellegű tünetek maradnak túlsúlyban. Nagy mennyiség fogyasztása esetén gégeödémát okozhat, szívpanaszok és keringési rendellenességek is előfordulhatnak. Nedve szembe kerülve szemhéjgörcsöt, kötőhártya-gyulladást vált ki.

Állatok: Állatoknál nyálzást, szájüregi fájdalmat, csökkent étvágyat és hányást okozhat. A kutya és a macska különösen érzékeny a méreganyagaira.

A ciklámenek a kankalinfélék családjába tartozó növények. Az ablakpárkányt díszítő perzsa ciklámen (szobaciklámen, C. persicum hibridek) hazája a Földközi tenger melléke és Észak-Afrika. Hatóanyagai a triterpén szaponinok, valamint a ciklamin. A ciklamin jelenléte a levelekben és a gumóban mutatható ki, bőr és nyálkahártya gyulladást okoz. Kis mennyiségben a szervezetbe jutva hasmenést és émelygést válthat ki, nagy mennyiségben görcsöt, bénulást okozhat. A ciklámen leveleire szóródott pollenszemeit nedves ruhával töröljük le, mert ezek a levegőbe jutva allergiát okozhatnak.

Állatok: Állatoknál hányást, nyálzást, hasmenést, görcsöket és szívritmuszavart okozhat. A kutya és a macska különösen érzékeny a méreganyagaira.

A nyitvatermőkhöz tartozó ciprusfélék az egyik legkorábban, már februártól virágzó, igen nagy mennyiségű pollent termelő örökzöldek családja. A közülük kikerülő díszcserjéket és alacsony fácskákat majd minden kertben és városi zöldterületen megtaláljuk. A ciprusfélékhez tartoznak a jól ismert tuják (Thuja spp.) és életfák (pl. keleti életfa vagy más néven keleti tuja, Platycladus orientalis), illetve a hamisciprusok (Camaecyparis spp.) is. Pollenjeik allergének. A légúti tünetek jellemzően köhögéssel jelentkeznek. A legerősebb allergénhatással rendelkező pollentermelő képviselőik a virginiai boróka (Juniperus virginiana), melynek erősen allergén virágpora miatt csak a termős példányok ültetése ajánlott. Fűrészpora szintén allergizál. Pollenszórása májusban van. Erős allergén hatással rendelkeznek ezen kívül még a Leyland-ciprus (Cupressocyparis × leylandii) ’Leighton Green’ fajtája és a japánciprus (sugi, Cryptomeria japonica) pollenadó fajtái. Ez utóbbiak ültetése feltétlenül kerülendő. A ciprusfélék őshonos képviselője a váztalajokon is megélő, sík- és dombvidéki erdőssztyepp mozaikokban felbukkanó közönséges boróka (Juniperus communis), mely április-májusban szórja pollenszemeit. A ciprusfélék több fajára jellemző, hogy ismételt vagy rendszeres érintkezés esetén allergiás bőrreakciót válthatnak ki.

Mérgező hatás tekintetében a ciprusfélék általában enyhén mérgezőek, a növényi részek lenyelése kisebb megbetegedéseket, például hányást vagy hasmenést okozhat. Erősebb mérgező hatással rendelkezhetnek a nehézszagú boróka és a tujafélék, amelyeket részletesen is tárgyalunk. Egyes boróka fajok a tujákhoz hasonló habitusúak és a mérgező fajaik a tujákra jellemző mérgezési tüneteket okoznak. A borókafélék legkönnyebben tobozaik alapján különböztethetők meg. A tuják toboza kezdetben többnyire hamvaszöld színű (a toboz szarvacskákkal is rendelkezhet), de érés után elfásodik és tobozpikkelyei szétállóvá és barna színűvé válnak. A borókák viszont nem tobozt, hanem bogyószerű, általában hamvaskék tobozbogyót (áltermés) fejlesztenek.

Állatok: A nem mérgező fajok tobozbogyóit a kisemlősök és a madarak előszeretettel fogyasztják. A mérgező fajok fogyasztásánál a hányáson, hasmenésen kívül a mérgezés tünete lehet pl. kutyáknál a nyáladzás vagy a gyengeség és a letargia. Utóbbi tünetek akár máj- vagy vesekárosodásra is utalhatnak. Atópiás dermatitiszben szenvedő kutyák esetén egyes fajok pollenjei szénanáthát válthatnak ki.

A csattanó maszlag látványos gyomnövény. Júniustól késő őszig virágzik. Este nyíló, fehér, tölcsérszerű virágai kellemetlen szagot árasztanak, termése dió nagyságú, tüskés, lapos fekete magjai vese alakúak. Az egész növény erősen mérgező. Gyerekeknél 15-20 mag elfogyasztása halált okoz. A tünetek, melyek gyorsan jelentkeznek, szapora légzés, izgatottság, szomjúságérzet, vizuális hallucináció, bénulás, légzésbénulás lehetnek. A maszlag közeli rokona a korábban tárgyalt angyaltrombita (Brugmansia spp.), mely hasonló tüneteket okoz.

Állatok: Elsősorban szarvasmarhára, kecskére, juhra, sertésre, kutyára és macskára veszélyes. Nagyobb méretű legelő állatoknál 1-1,5 kg friss növény elfogyasztása mérgezést okoz. A mérgezés korai jelei a szapora pulzus, gyors légzés, kitágult pupillák, nyugtalanság, izomrángások, görcsök, gyakori vizelés, hasmenés. Súlyos esetben halálos lehet.

A csíkos kecskerágó 1-3 m magas vadon növő cserje. Jellegzetes, sötétrózsaszín tokterméséből éréskor legfeljebb 4 narancsszínű mag bújik elő. Különösen a magok fogyasztása veszélyes, melyek nagyobb mennyiségben tartalmaznak szívglikozid természetű méreganyagot. Lenyelést követően a tünetek megkésve, néha 12-18 óra múlva jelentkeznek, émelygés, hányás, hasmenés, kólika, hidegrázás, keringési zavar formájában. Vese- és májkárosodást is okozhat. Felnőtteknél 35-40 mag elfogyasztása halálos. Gyermekeknél már 6-8 mag elfogyasztása esetén is jelentkezhetnek mérgezésre utaló tünetek. Parkokban gyakran találkozhatunk a hasonló hatású tarka levelű kúszó kecskerágóval (Euonymus fortunei).

Állatok: Hasmenés és gyengeség jelentkezhet fogyasztása esetén. Mérgező a szarvasmarhára, a juhra, a kecskére, a lóra, a kutyára és a macskára, továbbá a nyúlra és a baromfifélékre is.

A fekete csucsor (S. nigrum), más néven fekete ebszőlő, kutyabogyó, elágazó szárú, felfelé törő, mély tónusú, sokszor szinte kékes árnyalatú sötétzöld, molyhos levelű gyomnövény. Leginkább éretlen bogyói, de az érett fekete bogyók, a hajtások és a virágok is toxikusak. A mérgezési tünetek, melyek kb. 1-3 óra múlva jelentkeznek: émelygés, hányás, erős hasmenés, hasfájás, szapora pulzus vagy éppen pulzuslassulás, bénulás, szívmegállás. Közeli rokona az ebszőlő (vagy keserű) csucsor (S. dulcamara), mely évelő, bokrokra felkúszó félcserje, termése tojásdad alakú, sokmagvú piros bogyó. Bogyója és levele mérgező. Kb. 10 darab érett vagy néhány darab éretlen bogyó elfogyasztása okoz mérgezést.

Állatok: Mérgező szarvasmarhára, lóra, valamint juhra, kecskére, sertésre és baromfifélékre, továbbá nyúlra, kutyára, macskára is veszélyes lehet. Mérgezés esetén jellemzően kábultság, levert állapot, gyomor-bélrendszeri zavarok, remegés, koordinációs zavar figyelhető meg.

Az érdes kutyacsalánt sokfelé dísznövényként termesztik, szoba- és kerti növényként is ültethető. Különleges virágzata miatt közkedvelt; a nőnemű virágok hosszú, lecsüngő, élénkvörös, szőrös barkákba tömörülnek (innen ered kifejező angol elnevezése: “red hot cat tail”), bibéik lehetnek lilásak vagy élénkvörösek, és szőrös megjelenést kölcsönöznek. Bőrirritációt okoz, elfogyasztva emésztőrendszeri panaszok léphetnek fel. A porzós virágok nagy mennyiségű allergén pollent termelnek. Megfelelő hőmérséklet mellett egész évben virágzik, azonban mivel ez a növény kétlaki, a vörös, lecsüngő virágzatú termős egyedeknél nem kell pollenallergiára számítanunk.

Állatok: Kutyákra és macskákra nem mérgező.

A közönséges fagyal (L. vulgare) örökzöld cserje, gyakori sövénynövény. Levele lándzsás vagy hosszas tojásdad alakú, virága fehér, bogyótermése kb. fél cm átmérőjű, fekete színű, nyár végén, valamint ősszel jelenik meg és egész télen megmarad. Elsősorban a bogyók és a levelek elfogyasztása, főként gyerekeknél, súlyos mérgezést okozhat. Fagyallal való érintkezés során, pl. a cserje nyírásakor, erős bőrirritatív hatásra, ún. fagyalekcémára, lenyelés esetén hányásra, hasmenésre lehet számítani. Nagyobb mennyiség lenyelése esetén szívpanaszok, keringési zavar, vérnyomásesés, vesekárosodás, görcs, halál is bekövetkezhet. Tavasz végén, nyár elején hófehér bugavirágzatot hoz. Keresztreakció révén kőris- és olajfaallergiásoknál is tüneteket okoz, főleg magas sövények esetén, mert a fagyalvirágokból a viszonylag nagyméretű, és emiatt lefelé hulló pollenszemeket az alatta tartózkodók belélegezhetik. Ezért ajánlott a fagyal sövényt legalább 1 méter magasságig visszavágni. Viszonylag új kerti dísznövény a fényeslevelű fagyal (L. lucidum), amely fa méretűvé is megnőhet; a klímaváltozással invazív terjedésére is számíthatunk, ezért e növény ültetését kerüljük.

Állatok: Méreganyagaira érzékeny állatok a szavasmarha, juh, ló, kutya és a macska, amelyeknél hányást, hasmenést, étvágytalanságot, koordinációs zavart, szapora szívverést és szapora légzést okozhat.

A csalánfélék családjához tartozó városi gyom, a falgyom, virágporának allergizáló hatására a mediterráneum térségében már régebben felfigyeltek. Romos falakon, sziklagörgeteges lejtőkön, szurdokerdőkben és városi kertek, udvarok árnyas zugaiban üti fel fejét, ahol irtásának elmaradása esetén évről-évre nagyobb állományokat képez. Virágzása július-szeptember közé tehető.

A fehér akác magas termetű fa, kellemes illatú fehér virágokkal, hüvelytermésében 4-10 darab keskeny vese alakú maggal. A hüvelyben található magok és a fa kérge mérgező, emiatt mérgezés forrása lehet a növény fájának megmunkálásakor keletkező por is. A virágok ártalmatlanok. A magok lenyelése esetén hányás, hasi fájdalom, görcs jelentkezik. A fehér akáchoz nagyon hasonló lila virágú lilaakác fajok (Wisteria spp.) magja rendkívül toxikus, de a kérge és gyökere is mérgező. Gyerekeknél már 2 mag elfogyasztása mérgezést okozhat. A nyers magok toxikusabbak.

Állatok: Elsősorban juh, kecske, szarvasmarha, ló, csirke, pulyka, kacsa, liba, nyúl, kutya és macska veszélyeztetett általa. Emlősöknél hasmenést, gyengeséget, hideg végtagokat, gyenge pulzust és szabálytalan szívverést okozhat. Madaraknál étvágytalanság, hasmenés (esetleg véres), gyengeség, bénulás jelentkezhet, de akár halál is bekövetkezhet.

A fehér fagyöngy főként lombos fák ágain megtelepedő, bokorszerű képződményeket kialakító félélősködő. A fagyöngy hatóanyagainak összetétele nagyon változó, nagyban függ a gazdanövénytől. Legerősebb hatásúnak az almafán élő fagyöngyöt tartják. Ragacsos nedvet tartalmazó álbogyói télen érnek be, dekoratív ágaival karácsony táján gyakran díszítik a lakást. Levele, hajtása és egyes források szerint álbogyói is mérgezőek, a növény fogyasztása hasi fájdalmat, hányást, hasmenést, szapora majd lassuló légzést okozhat. Nagyobb mennyiségben szívméreg, narkózist és bénulást is képes előidézni.

Állatok: Mérgező lóra, szarvasmarhára és kutyára, egyes források szerint elsősorban a baromfifélék és a nyúl veszélyeztetett általa. Fogyasztása esetén viselkedési zavarok és hasmenés jelentkezhet.

A fészkesvirágzatúak (más néven fészkesek vagy őszirózsafélék) családjának tagjai a pompás kerti virágokat juttatják eszünkbe, de ide tartozik sok gyomnövény is. Számos dísz-, gyógy- és haszonnövény tagja ennek a családnak; csak, hogy a legfontosabbakat említsük: árnika, bíbor kasvirág, cickafark, cikória, dália, kamilla, körömvirág, krizantém, margaréta, napraforgó, napvirág, peremizs, százszorszép, varádics. A fészkesvirágzatúak fajokban gazdag családjában gyakori a keresztreakció, amikor nem egy fajra, hanem sok fajt magába foglaló fajcsoportra érzékeny valaki. Fészkesvirágzatú gyógynövényekből készült készítmények (tabletták, krémek) allergiás panaszokat válthatnak ki, főként a parlagfű pollenre érzékenyeknél. A színes, látványos virágú, nagy sziromlevelekkel rendelkező fajok, illetve fajták általában kevés pollent szórnak a levegőbe, ezért allergenitásuk nem jelentős (csupán dísznövénykertészeknél, virágárusoknál váltanak ki foglalkozási allergiát, egyébként csak elvétve okoznak panaszokat, amikor közelről megszagoljuk őket vagy nagyobb kiterjedésű ágyásaik közelében hosszabb ideig tartózkodunk). Nem kell pollenallergiától tartanunk a dísznövények azon fajtáinál, ahol a virágzat telt formájú, pompon vagy gömb alakú. Ezekből ugyanis a pollenszemek kevésbé jutnak a levegőbe. Az allergiás tünetekért elsősorban a gyomnövények felelősek. A gyomnövények közül említést érdemel a parlagfű és az üröm, amelyeket kiemelt jelentőségük révén külön tárgyalunk. Ezeken felül kertjeinkben több olyan fészkesvirágzatú gyomnövénnyel is találkozhatunk, amelyeket, ha hagyunk jelentős tömegben elszaporodni, akkor allergizáló hatással bírhatnak. Ilyenek például az aranyvessző fajok (Solidago spp.). Több esetben előfordul, hogy e növények, s más agresszív terjedésre képes özöngyomok némi gondozást is élveznek a kertben (pl. öntözést kapnak), noha igen nehezen szoríthatók vissza, ha már elterjedtek. Kevéssé okoznak problémát a gyermekláncfű (pongyola pitypang, Taraxacum officinale), a bogáncs, a bojtorján, a betyárkóró és a tetszetős, de özönfajjá vált borzas kúpvirág. Egyes fészkesvirágzatúakkal, jellemzően a bársonyvirággal (Tagetes spp.), a kokárdavirággal (Gaillardia aristata) és a krizantémmal (Chrysanthemum spp.) kapcsolatban rendszeresen érkeznek lakossági bejelentések, melyekben bőrirritációról, egyéb kellemetlen bőrtünetekről számolnak be. A bőrtüneteket a mono- és szeszkviterpének válthatják ki, elsősorban a növény közvetlen érintése révén (kontakt allergia), azonban ez a levegő közvetítésével is bekövetkezhet. Mérgezés tekintetében fajai általában nem vagy enyhén mérgezőek az emberre.

Állatok: Egyes fajok mérgezőek lehetnek. A krizantém a kutyák, a macskák és a lovak számára mérgező lehet. Lenyelés esetén a tünetek között hányás, hasmenés, nyálzás, koordinációs zavar és bőrrel való érintkezés esetén bőrgyulladás szerepelhet. A bársonyvirág úgy vélik nem toxikus a kutyákra, azonban nagy mennyiség lenyelése okozhat enyhe gasztrointesztinális zavarokat. Macskák esetében viszont a növényi nedvvel való érintkezés szem- vagy orrirritációt, bőrirritációt okozhat, lenyelve szájirritáció, nyáladzás, hányás, hasmenés jelentkezhet.

A fikuszok őshazájukban (Indiától Ausztráliáig) akár 30 méter magasra is megnövő örökzöld fák vagy cserjék, nálunk kedvelt szobanövények (pl. kislevelű fikusz – F. benjamina, közönséges szobafikusz – F. elastica). A fikuszok a vágások, sérülések mentén fehér tejnedvet eresztenek, mely irritáló, lenyelve hánytató hatású. A növénnyel vagy annak nedvével való érintkezés allergiás kontakt dermatitiszt (bőrgyulladás) válthat ki. E tejnedv beszáradva sokáig kimutatható a beltéri környezetben, a növény eltávolítása után fél évvel is jelen lehet. Légúti túlérzékenységet okoz a növényt tartók 6%-ánál, míg 3%-uk esetén szénanátha is jelentkezik.

Állatok: Egyes források szerint állatoknál csökkent étvágyat, nyálzást, hányást, hasmenést és bőrirritációt okozhat.

A foltos kontyvirág egyszikű, évelő növény, hosszúnyelű, nyílhegy alakú levelei vannak. Torzsavirágzatát nagy, zacskó alakú, sárgászöld buroklevél veszi körül, ősszel a levél elszáradása után visszamaradó szár végén vonzó, vörös és narancssárga, kerek bogyókból kb. 5 cm hosszú fürt alakul ki, mely az egyik oldalon magasan föléje is emelkedik. A virágok ürülékszaga vonzza a legyeket, melyek csapdába esnek a porzóknál, ahonnan végül virágporral borítva kiszabadulnak, majd egy másik növényre szállva beporozzák azt. A növény minden része mérgező. Méreganyagai között megtalálhatók az oxalát kristályok, a szaponinok, továbbá ciánglikozidot és alkaloidot (aroin) is tartalmaz. Az oxalát kristályok irritálják a bőrt, szájba kerülve fájdalmat, nyálfolyást, súlyos esetben nyelv- és torokduzzanatot, légzési nehézséget okozhatnak. A növény lenyelve gyomorpanaszokat, súlyos esetben – nagy mennyiség fogyasztásakor – szívritmuszavart, pupillatágulatot, vesekárosodást, göcsöt okozhat. A bogyók fanyar íze, párosulva a szinte azonnal jelentkező szúrós, bizsergő érzéssel a szájban, általában figyelmeztető jel, ezért a mérgezések áldozatai nem fogyasztanak nagyobb mennyiséget, így a súlyos mérgezéseket általában elkerülik.

Állatok: A növény rágását követően azonnali fájdalom alakul ki a szájban. Az állat visszahőkölhet a növénytől, erősen nyálzik és rázza a fejét. A száj nyálkahártya és a torok duzzanata, és ritkán a légút elzáródása figyelhető meg. A hang megváltozása, nehézlégzés vagy fájdalmas légzés, valamint öklendezés, hányás és hasmenés is előfordulhat. Ritkán szívritmuszavar, pupillatágulat, kóma és elhullás is jelentkezhet. A növény fogyasztása a ló és szarvasmarha elhullását okozza, az elhullott állat húsa is mérgező! A bogyók rendkívül mérgezők sok más állatra is, de ártalmatlanok a madarakra, amelyek megeszik és szaporítják a magokat.

Sok őshonos fajt tartalmazó nemzetség, számos közkedvelt díszfa fajjal és változattal (pl. szomorúfűz, csavart fűz). Találkozhatunk velük vízfolyások menti zátonyokon és ligeterdőkben, láp- és mocsárvidékeken, de felhagyott külszíni fejtésekben is rájuk akadhatunk. Kertekbe előszeretettel ültetik gyors növekedésük, igénytelenségük és mutatósságuk miatt, jellemzően szoliterként. Újabban megújuló energiaforrásként is hasznosítják őket („energiafűz”). Egyszerű virágaik barkavirágzatba tömörülnek, lombfakadáskor, március-május között nyílnak. A füzek egyivarúak, kétlakiak, a szél- és rovarbeporzás egyaránt jellemző lehet rájuk. A fűzfák finoman molyhos, ezüstös-szürke virágrügyekkel borított ága a húsvéti dekoráció elengedhetetlen kelléke. A barkát ne tegyük vízbe, mert kinyílik, ekkor apró sárga színű porzók jelennek meg a rügy szürke, finoman bolyhos felszínén, amely szórni kezdi az allergén virágport. Az allergiások ne tartsanak virágzó barkát a lakásban, főleg ne az ágyuk közelében. A növénnyel való érintkezés bőrtüneteket okozhat.

A gyalogbodza 1-2 m magas lágyszárú növény, fehér szirmú virágai lapos vagy alig domború tetejű virágzatokba tömörülnek. Fényes, fekete bogyótermése keserű ízű. Méreganyagai jobbára a magokban, kevésbé a terméshúsban lokalizálódnak. Nagyobb mennyiségű nyers bogyó lenyelése égető érzést okoz a szájban, hányás, fejfájás és véres hasmenés, esetleg tudatvesztés is előfordulhat. A gyerekek különösen érzékenyek lehetnek a méreganyagaira, emiatt esetükben már néhány bogyó fogyasztása is erős hányingert, hasmenést válthat ki. Kellemetlen íze miatt ritkábban okoz mérgezést. Összetéveszthető a lekvárok, szörpök alapanyagaként használt fekete bodzával (S. nigra), mivel virágai, termései hasonló formájú lapos tetejű fürtökbe tömörülnek. A fekete bodza bogyója fogyasztásra nyersen nem alkalmas, gyomor-bél panaszokat okozhat. Elkülönítése a gyalogbodzától egyszerű, mivel a fekete bodza fás szárú, terebélyes bokrai akár 3-10 m magasra is megnőhetnek, továbbá virágai sárgásfehérek, ellenben a gyalogbodzáéval, amely hófehér virágokat nevel.

Állatok: Kutyára, macskára mérgező, hányást, hasmenést, nyálzást, görcsöket és remegés okozhat. A fekete bodza toxikus lehet az állatokra, de a levelek jellegzetes szaga miatt fogyasztását általában elkerülik.

A gyöngyikék a jácintfélék családjába tartozó, száraz gyepekben közönséges, de kertek díszeként is termesztett, tavasszal virágzó hagymás növények. A gyöngyike levelei keskenyek, hosszúkásak, szára vékony falú, üreges, legfeljebb 30 cm magas. Apró, kék vagy a nemesített fajták esetében fehér virágai fürtben állnak. A családra jellemző anyagok közül a poliszacharid nyálkát és a kardenolidokat szükséges kiemelni, melyek enyhe mérgezést okoznak a növényt fogyasztóknál. A tünetek gyomor-bél irritációban nyilvánulnak meg.

A májusi gyöngyvirág (C. majalis) májustól júniusig virágzik. Borsó nagyságú narancspiros bogyói augusztus és szeptember között érnek be. A növény minden része mérgező, szívre ható, digitáliszhoz hasonló hatású szívglikozidokat tartalmaz. Súlyosabb mérgezés általában gyerekeknél fordul elő a földre hullott bogyók, virágok vagy a virágvázában lévő víz elfogyasztása miatt. Több esetben előfordult már, hogy levelét a medvehagymáéval (Allium ursinum) összekeverve, s helyette fogyasztva, halálos kimenetelű mérgezést okozott. A medvehagyma levele keskenyebb, mint a gyöngyvirágé, egyenletesen keskenyedik a hegyes levélcsúcsba és megdörzsölve fokhagymaszagú, míg a gyöngyvirág levele szélesebb, levélcsúcsa lekerekítettebb, a levélnyélnél hirtelen keskenyedő és megdörzsölve szagtalan. Megjegyzendő, hogy a két faj leveleit együtt csokorba fogva hagymaszagúvá válhat a gyöngyvirág is. További megkülönböztető jegy, hogy a medvehagyma virágai fölfelé állnak, a gyöngyvirágé pedig harangszerűen bókolnak. A mérgezés tünetei többnyire hányás, hasmenés, súlyos esetben szívritmuszavar, keringési zavar.

Állatok: Hányást, nyálfolyást, hasmenést, szabálytalan pulzust vagy csökkent pulzusszámot és görcsrohamokat okozhat. Méreganyagaira érzékeny állatok a ló, a juh, a kutya, a macska és a baromfifélék.

A hóbogyófélék hófehér vagy rózsaszínes gömb alakú bogyói mérgezőek, külsőleg gyulladásos tüneteket okozhatnak a bőrön és a nyálkahártyán, elfogyasztásuk gyomor- és bélirritációt, émelygést, hasmenést okoz. Nagyobb adag bevétele zavartságot idézhet elő, súlyosabb esetben eszméletvesztést is. Mérgezési tünetek akár már öt bogyó elfogyasztása esetén is jelentkezhetnek.

Állatok: Állatokra enyhén toxikus, szédülést, hányást és egyéb gyomorpanaszok okozhat. Mérgezést okoz kutyában és macskában.

Alacsony díszcserje, fehér virágai négyszirmúak. Szederre emlékeztető 5-8 mm átmérőjű, fényes, fekete bogyói 1-4-es csoportokban állnak, és egészen tavaszig a bokron maradnak. A termése mérgező lehet, egyes források szerint cianogén glikozidot tartalmazhat. Elfogyasztása légzési nehézséget, vércukorszint csökkenést, gyengeséget, izgatottságot, pupillatágulást, hasi fájdalmakat, hányást, légzési elégtelenséget okozhat.

Állatok: Kutyára, macskára erősen mérgező, de a madarak szívesen fogyasztják a bogyóit.

Kora tavasszal virágzó, kistermetű (15-40 cm), lágyszárú, félörökzöld védett évelő növény, mely zöld, zöldessárga virágjáról jól felismerhető (valójában a virágot alkotó szirmok csészelevelek). Hozzá hasonló a pirosló hunyor (H. purpurascens), itt azonban a csészelevelek halvány vöröses-ibolyás színűek. Bár természetes élőhelyén, erdőkben is találkozhatunk velük, kertekben, balkonládákban, parkokban gyakran ültetik e nem túl hivalkodó, de tetszetős növényeket. Minden részük mérgező, különösen a gyöktörzs, a tőlevelek és a magvak. A mérgezés tünetei az erős, szapora szívverés, nyálkahártyagyulladás, nyálfolyás, hányás, krónikus hasmenés, gyomor- és bélgyulladás, bódultság, támolygó járás.

Állatok: Legelő állatoknál okozhat mérgezést. Súlyos esetben az állat 3-4 napon belül elpusztul a központi idegrendszer bénulása következtében. A méreganyagok a szarvasmarha, kecske tejében – vagy kényszervágás esetén a húsában – is megtalálhatók.

Ez az idegenhonos, invazív növény az erdei szamócához hasonlít, árnyas kertekben talajtakaróként vagy sziklakerti növényként ültetik. Szirmai élénksárgák (az erdei szamóca virága fehér), áprilistól szeptemberig gyakran a terméssel együtt vannak jelen a növényen. Szamócára emlékeztető élénkpiros, 1-1,5 cm-es kerek áltermése a magvaktól rücskös, belül fehér vagy rózsaszín, szivacsos, a szamóca lehajló termésével ellentétben felálló, magányos. A termést fodros fellevelek ölelik körül. Termése elfogyasztva hashajtó hatású, hascsikarást okozhat, de mivel ízetlen, általában nem fogyasztanak belőle sokat. Érintése az erre érzékeny személyeknél allergiás bőrreakciót válthat ki. Egyes internetes források erősen túlozva halálosan mérgező növényként állítják be. Mindenesetre óvodák, iskolák környékén nem ajánlott a jelenléte.

Dús lombozatú, kerekded, 1-5 méter magasra növő örökzöld bokor. Sűrűn sárgafoltos, tarka, fényes levelei ritkásan fogazottak. Szélbeporzású, de a virágokból szóródó pollen allergenitása még nem ismert. Fénylő, piros, kissé hosszúkás, tél elején érő termései csak a nőivarú példányokon találhatók. Hazája Dél-Japán, a Koreai-félsziget és Kína örökzöld erdői. A növény minden része, de főként a termése, mérgező. Lenyelés esetén a legtöbb esetben enyhe hatású vagy nem okoz tüneteket. Nagy mennyiség fogyasztása esetén a mérgezési tünetek gyorsan jelentkezhetnek hányinger, hányás, hasi fájdalom, nyáladzás formájában. Izomgyengeség és remegés is előfordulhat, ami súlyosabb reakciót jelez és azonnali orvosi ellátást igényel. A tünetek között szerepel az átmeneti vakság, a szívritmuszavar vagy akár a kóma.

Állatok: Háziállatokra (kutya, macska, ló) szintén mérgező, elfogyasztása hasmenéssel, hányással jár.

A cikászfélék családjába tartozó japán cikász vagy más néven cikász pálma Délkelet-Ázsia és Japán területéről származik, egy nagyon lassan fejlődő, hazájában fává növő dísznövény. Levelei egy kerek hengeres, fatörzsszerű szárból nőnek ki. Az egész növény, beleértve a narancsvörös magokat is, cianogén glikozidokat tartalmaz. A növény által kiváltott leggyakrabban előforduló tünetek közé tartoznak a bőrre gyakorolt hatások, úgymint bőrirritáció, fájdalom és ödéma, lenyelés esetén általában hányás, hasi fájdalom, nagyobb mennyiség esetén szapora szívverés, gyengeség, vérnyomásemelkedés, hasmenés következhet be.

Állatok: A háziállatok közül főként a kutyákra, de a macskákra is toxikus, veszélyes lehet továbbá a baromfifélékre is. Gyomor-bélrendszeri irritációt, nagy dózisban májelégtelenséget, fokozott szomjúságot okozhat, akár halálos is lehet.

Közepes termetű, 1,5 méter magas, kétlaki díszcserje, cserepes vagy kertbe kiültetett vagy bonszainak nevelt növény. Levelei bőrneműek, sötétzöldek, fényesek, tojásdadok, aromás illatúak. Termése piros színű, fényes, tojásdad bogyó. Bár a növény minden része mérgezőnek minősül, a mérgezés szokásos oka a piros gyümölcs elfogyasztása, amely enyhén toxikus, azonban nagy mennyiség lenyelése esetén akár szívmegállást is okozhat.

Állatok: Kutyára, macskára mérgező (tünetei: hányás, hasmenés, nyáladzás).

E növény eredeti előfordulási területe Kelet-Ázsia; hazánkban szobanövényként, illetve kerti dísznövényként, karácsonyi asztaldíszként találkozhatunk vele, míg a mediterrán országokban városi parkokban, útszéleken ültetik. Sok helyen inváziós fajnak bizonyult. Élénk vörös, 5-10 mm átmérőjű bogyói késő ősszel érnek be, és egész télen a növényen maradhatnak. Ciánglikozid tartalmú bogyói mérgezőek, de fogyasztásuk általában csak gyomor-bél panaszokat, mint hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, okoz.

Állatok: Nantenin tartalmuk révén kutyákra és macskákra is veszélyes, egyes források szerint a szarvasmarha, juh, kecske, sertés, ló és a baromfifélék is veszélyeztettek lehetnek. Tünetként gyengeség, koordinálatlanság, rohamok, légzési nehézség, sötétvörös nyálkahártya, szapora szívverés jelentkezhet.

A kankalinfélék családjába tartozó fajok Európa és Ázsia nagy részén honos tőlevélrózsás évelő növények. A családon belüli Primula-nemzetségbe tartozó fajok többféle színben pompázó példányait kora tavasszal árulják a virágosok. A kankalinfélék többségének föld feletti részeiben főleg a mirigyszőrökben változó mennyiségben található egy pirimin nevű anyag, mely a piriminérzékeny egyéneknél súlyos és nehezen szűnő bőrgyulladást idéz elő. A gyulladást nem csak a növénnyel történő közvetlen érintkezés, hanem az elhalt növényi részekből származó por is kiválthatja.

Állatok: Mérgezést okoz kutyában és macskában.

A kaukázusi medvetalp a Kaukázusból került Európába, ahol később elvadult és mára már agresszíven terjed. Akár 7 méter magasra is megnőhet, ernyővirágzatának átmérője a fél métert is elérheti, míg termései 10-14 mm hosszúak is lehetnek. Hatóanyagai közül kiemelendők a furanokumarinok, melyek legnagyobb mennyiségben a termésekben találhatók. Nedve különösen erős fototoxikus hatással rendelkezik, hatására a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 16-48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta, melyek után hegek maradnak vissza. Az ily módon kialakult bőrbetegség, a fitofotodermatitisz hosszú évekre védtelenné teszi a bőrt a nap sugaraival szemben. Szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot is okozhat.

Állatok: Hatóanyagaira érzékeny állatfajok a szarvasmarha, a juh és a kecske, veszélyeztetettek lehetnek még a baromfifélék. Fogyasztása jellemzően fényérzékenységet okozhat.

A kikeleti hóvirág, bár a szurdok- és ligeterdők védett növénye, megtalálta a helyét a városi kertekben is, ahol február-március között a tavasz hírnökeként a legkorábban virágzó növényünk. Több más hóvirágfajjal együtt ültetik, köztük leggyakrabban a pompás hóvirággal (G. elwesii). Kisméretű, 10-20 centiméter magas, hagymás, évelő növény. Szárán csupán egy bókoló, fehér virágot hordoz, melyen a három külső lepellevél hosszabb, mint a három zöld csúcsú, belső lepellevél. Főleg a hagymája mérgező, mely kis mennyiségben fogyasztva kevés vagy semmilyen tünetet nem okoz, viszont nagy mennyiségben hányingert, hányást, hasmenést, hasi görcsöket, kiszáradást és elektrolit egyensúlyzavart válthat ki.

Állatok: Állatokra hasonlóan mérgező. Kutyák, macskák esetében erőteljes nyálzást, hányást, hasmenést, megnövekedett vizeletürítést, görcsöket, koordinációs zavart okozhat.

A kikeletnyitó vagy csillagos téltemető – esetleg télike – apró termetű, lágy szárú növény, mely kora tavasszal aranyló színfoltként jelenik meg a még kopár talajon. Az aranysárga színű, szirmokra emlékeztető csészelevelek alatt közvetlenül ujjasan szeldelt gallérozó fellevelek (fellevélörv) találhatók. Gumója kis mennyiségben mérgező alkaloidokat tartalmaz. Üde talajú, páradús ligeterdőkben élő természetes állományai védettek. Díszváltozata és a hozzá hasonló kis-ázsiai téltemető (E. cilicica) dísznövényként kapható; e fajokat kisgyermekek közelébe, óvodákba ne ültessük.

Állatok: Egyes források szerint állatoknál nehézlégzést, gyomor-bélrendszeri és idegrendszeri panaszokat okozhat.

A más néven kis télizöld árnyas kertekben nagyon gyakori, liláskék virágú növény, mely hajtásaival indaszerűen kúszva borítja a talajt. Levelei bőrneműek, fényesek. Kertészeti fajtái között fehér, bordó és lila virágszínek is megtalálhatók. Áprilistól májusig virágzik. Hatóanyagát a gyógyászatban is használják. A növény minden része mérgező, kellő mennyiségben történő fogyasztás esetén bágyadtság, vérnyomásesés, de akár keringési zavar, szívritmuszavar is kialakulhat. Hozzá hasonló, közeli rokona a rózsameténg (Catharanthus roseus) egyes források szerint erősen mérgező növénynek számít.

Állatok: A kis meténg fogyasztása állatoknál hányást, hasmenést okozhat.

A család tagjai jellegzetes torzsavirágzatukról ismerhetők fel, melyet buroklevél fog körül. A virág sok esetben dögszagot áraszt és rovarcsapdaként működik, a kiszabaduló rovarok végzik a megporzást. Jellemző rájuk továbbá a gyöktörzs vagy a gyökérgumó megléte. A zöld növényi részek sejtjeiben kalcium-oxalát kristályok találhatók, melyek a növény rágcsálása következtében a sejtekből kiszabadulnak és égető, irritáló hatást, általában múló bizsergést, fájdalmat, duzzanatot válthat ki a szájban és ezzel egyidejűleg bőséges nyálképződést okoz. A tünetek kis mennyiség fogyasztása esetén helyi jellegűek maradnak, nagyobb mennyiség lenyelése, ami már vesekárosító lehet, az irritáló és duzzanatkeltő hatás miatt általában kizárható. Enyhébb és erősebb mérgező hatással rendelkező fajai is vannak. Számos jól ismert szobanövény tartozik közéjük: a filondendronok (Monstera spp., Philodendron hastatum, Ph. cordatum, Ph. scandens, Thaumatophyllum bipinnatifidum), továbbá egyéb trópusi eredetű, kedvelt cserepes dísznövények, mint pl. a szobai futóka (Epipremnum aureum), a rákvirág (Aglaonema modestum), a nyíllevél (Syngonium podophyllum), a flamingóvirág (Anthurium andraeanum), a kála (Zantedeschia spp.) vagy a tarkalevél (Caladium spp.). A kontyvirágfélék további ismert képviselőiről, a buzogányvirágról, a vitorlavirágról, az agglegénypálmáról és a növénycsalád hazai képviselőjéről, a foltos kontyvirágról részletes leírást is adunk.

Állatok: Állatokra hasonlóképpen veszélyesek, fogyasztásuk általában csak hányást, hasmenést, szájirritációt, fokozott nyálzást okoz. A foltos kontyvirág ellenben kifejezetten mérgező, a bogyók fogyasztása az állatok elhullását is okozhatja.

Népszerű örökzöld cserje, melynek friss hajtásai tavasszal lángvörös színben pompáznak. Ősszel hozza pirosas színű terméseit, melyeket nem szeretnek a madarak, ezért ezek sokáig a növényen díszlenek. Mind levelei, mind pedig termései ciánglikozid tartalmúak, emberre enyhén mérgezőek, nagyobb mennyiségben fogyasztva gyomor-bél panaszokat, mint hányinger, hányás, hasi görcs, hasmenés, okozhatnak.

Állatok: Egyes források szerint állatokra veszélyes lehet, hányingert és hasi görcsöket okozhat.

A korallfácska, korallbokor vagy díszparadicsom a paradicsom közeli rokona. Sárga, narancssárga és vörös színű bogyós termései szeptembertől februárig maradnak meg a növényen, amelyek könnyen összetéveszthetők a koktél- vagy cseresznyeparadicsommal. A színes termések csábítók lehetnek a kisgyerekek számára, azonban a növény minden része mérgező! Fogyasztása emésztőszervi tüneteket, hányást, gyomor-bél hurutot okoz. Már néhány bogyó álmosságot, pupillatágulatot okozhat.

Állatok: Fogyasztásakor a Solanum nemzetség fajaira jellemző gyomor-bél rendszeri tünetek, mint szájüregi irritáció, öklendezés, hányás, hasmenés (gyakran véres) jelentkezhet. Nagyobb mennyiség fogyasztása esetén pupillatágulat, tachycardia, nehézlégzés, görcsök, bénulás, tudatzavar, majd elhullás jelentkezhet.

Az olajfafélék közé tartozó kőriseknek, hazai képviselőik mellett, mint pl. a magas kőris (F. excelsior, lásd a baloldai képen), a virágos kőris (F. ornus, lásd a jobboldali képen) és a magyar kőris (F. a. danubialis), igen sok észak-amerikai és ázsiai képviselőjét ültetjük. A kőriseket korábban elsősorban parkfaként és fasorokban alkalmazták; a virágos kőris alacsonyabb növésű, dúsan virágzó változatai például a parkok szárazabb térszíneinek közkedvelt színfoltjai voltak. Ma elsősorban az érdekesebb, illetve ősszel színes fajokat keresik, már kertekbe is (pl. fehér kőris – F. americana). Térségünkben a nemzetség „fekete báránya” az özönfajként terjedő, intenzív sarjadzásra képes, nehezen megfékezhető amerikai kőris (F. pennsylvanica), ennek ültetését kertekben is javasolt kerülni. Beporzási stratégiájuk változó, a magas kőris például a megtermékenyítést a szélre bízza, míg a virágos kőris ezt részben a rovarokkal „végezteti el”. A kőrisek lombfakadás előtt nyílnak, rövid szezonjuk alatt (március-április) igen jelentős mennyiségű pollent termelnek, virágporuk az erős allergének közé tartozik, így telepítésük feltétlenül körültekintést igényel. Csökkent pollentermelésű fajták is beszerezhetők, inkább ezeket ültessük. A klímaváltozással hazánk is alkalmas élőhellyé válik a kőris rokona, az olajfa (Olea europea) számára. Az olajfa nagy mennyiségű pollent termel, a mediterrán térség fő allergénjének számít. Ne ültessük! A nemzetség néhány fajára jellemző, hogy nedvükkel való rendszeres vagy huzamosabb érintkezés irritáló hatású lehet, akár bőrgyulladást is kiválthat.

Állatok: Egyes állatoknál a levelek vagy a termék rágása nyálzást, hányást, hasmenést, levertséget és izomrángást okozhat.

A kétlaki tiszafák nálunk honos és gyakran ültetett faja, a közönséges tiszafa minden része mérgező, kivéve piros, húsos magköpenyét. Gyermekeknél, már egyetlen alaposan összerágott mag elfogyasztása, orvosi ellátás hiányában, végzetes lehet. A tünetek (émelygés, hányás, hasfájás, szédülés, vörösre színeződött ajkak) gyakran csak a bevételtől számított 12 óra elteltével jelentkeznek, s előfordul, hogy a kezdeti tünetek megjelenése nélkül hirtelen következnek be a súlyosabbak, mint szívritmuszavar, vérnyomásesés, ájulás és légzésbénulás. Fogyasztása emiatt mindenképpen hosszabb kórházi megfigyelést igényel, tünetmentesség esetén is. A tiszafa nagy mennyiségű allergén pollent is termel, amely tavasszal sárga felhőkben száll fel a fákról. A stabilan nőivarú egyedek azonban nem termelnek pollent.

Állatok: Állatoknál hányást, gyengeséget, nehézlégzést, szívritmus és vérnyomásváltozást, pupillatágulatot, remegést, görcsöket és halált okozhat. Méreganyagai veszélyesek a szarvasmarhára, lóra, juhra, kecskére és a kutyára is.

A kroton más néven csodacserje, a kutyatejfélék családjába tartozó dísznövény. Őshazája Dél-Ázsia, India, Indonézia. Sűrű, szórt állású levelei változatos színűek és formájúak, virágai jelentéktelenek. A kérge, a gyökere és a levelei is irritáló hatású diterpén-észtereket tartalmaznak. Tejnedve a bőrrel érintkezve bőrpírt, duzzanatot, valamint hólyagok kialakulását okozhatja. Lenyelése égő érzést, szájirritációt, gyomorhurutot, hányást és hasmenést válthat ki.

Állatok: Mérgező kutyára, macskára. Hányást, hasmenést, nyálzást és bőrirritációt okozhat.

Az Euphorbia nemzetségbe tartozó kutyatej fajok virágzata jellegzetes, sokágú álernyő. Áprilisban, májusban és ősszel virágoznak. Keserű ízű, fehér tejnedvük mérgező, külsőleg bőr- és nyálkahártya-gyulladást, szembe kerülve kötőhártya-gyulladást, akár vakságot is, lenyelve gyomor- és bélpanaszokat, görcsöt, szédülést, ájulást okozhat. A tejnedv keserű íze miatt a súlyos mérgezés viszonylag ritka. Mérgező hatásukat szárítás után is megőrzik, emiatt a szénába kerülve állatoknál is okoznak mérgezést. A mérgezett állat teje keserű ízű és pirosas elszíneződést mutat. Számos kutyatejféle gyomnövény, de találhatók köztük cserepes dísznövények is (pl. mikulásvirág, pompás kutyatej, köpködő pálma), melyekről később külön említést teszünk. A kerti dísznövények közül megemlítendő a hasindító kutyatej (E. lathyris), a velencei kutyatej (E. characias subsp. wulfenii) és a látványos, színekben pompázó színeváltó kutyatej (E. × martinii 'Ascot Rainbow'). A köznyelvben tévesen a fészkesvirágzatúak családjába tartozó gyermekláncfűvet, más néven a pongyola pitypangot (Taraxacum officinale) is kutyatejnek hívják, amely azonban nem mérgező, friss levele salátaként is fogyasztható.

Állatok: Elsősorban szarvasmarha, ló, juh, kecske, sertés és nyúl veszélyeztetett általa. Fogyasztása esetén túlzott nyálelválasztás, hányás, kólika, hasmenés és szemirritáció jelentkezhet. Szarvasmarhán, juhon, sertésen fotoszenzibilizációt okozhat.

A lampionvirág vagy más néven zsidócseresznye kerti dísznövény, vadon is előfordul. A zöld növény enyhén toxikus, keserűanyagot tartalmazó éretlen bogyója és alkaloidtartalmú gyökere egyaránt. A mérgezés száj és gyomornyálkahártya-gyulladásban nyilvánul meg, súlyos esetben szapora szívverés és hallucinációk is kialakulhatnak. Rokona a perui földicseresznye (Physalis peruviana vagy Ph. edulis) nagyon hasonló, de ennek termése ehető, a magokkal együtt nyersen fogyasztják vagy befőttnek, lekvárnak, zselének dolgozzák fel, illetve italokba teszik.

Állatok: Állatokra hasonlóan toxikus.

A leander a mediterrán területeken őshonos, nálunk télen teleltetést igénylő szabadban tartott cserepes kerti díszcserje. Mérgezést a levél, a virág vagy a mag elfogyasztása, gyermekeknél a virágnektár szopogatása is okozhat. Meggyújtva a füstje is mérgező. A mérgezés tünetei 2-5 óra múlva jelentkeznek, úgymint émelygés, kínzó hányás, hasmenés, hideg verejtékezés, súlyos esetben légszomj, görcsök, szívritmuszavar, szívmegállás. Rendkívül keserű íze miatt a súlyos mérgezést okozó, nagy dózis bevétele ritka. A növény érintése, morzsolgatása bőrkiütést okozhat.

Állatok: Elsősorban szarvasmarha, ló, kutya, macska és madarak veszélyeztetettek általa. Hányinger, hányás, nyáladzás, hasi fájdalom, hasmenés (esetleg véres), szédülés, lelassult vagy szabálytalan szívverés, pupillatágulat, álmosság jelentkezhet fogyasztása esetén, súlyos esetben halálos is lehet.

A nyár folyamán igen általános, hogy a levegőben a libatopfélék és a disznóparéjfélék családjába tartozó fajok pollenjei is megtalálhatóak. Mindkét család hazai őshonos képviselői között található számos haszonnövény (pl. a répa és a spenót) és gyom. Virágaik általában egyszerűek, zöld színűek. Az átörökítés júniustól októberig szélbeporzás útján történik. Pollenjeik allergének, így, ha az allergológiai vizsgálat kimutatja, hogy allergiásak vagyunk rá, kertünk, portánk tájékáról ajánlatos eltávolítanunk, amit kézi gyomlálással is könnyedén megtehetünk. A disznóparéjfélék közé tartozó kerti seprűfű (Bassia scoparia) gyomnövény, de „nyári ciprus” nevű díszváltozata egyre népszerűbb. A disznóparéjok között is kapható vörös színű dísz változat („díszamarántok”), pl. Amaranthus caudatus. A celózia (Celosia argentea) sok színváltozatban kapható dísznövény, amely azonban a disznóparéj közeli rokona. Az allergiások ne ezekkel a növényekkel ékesítsék a kertjeiket.

Állatok: A libatop fajok (Chenopodium spp.) és a disznóparéj fajok (Amaranthus spp.) különösen hajlamosak nitrát-kumulációra, emiatt főként a kérődzőkben (pl. szarvasmarha, juh, kecske) heveny mérgezést okozhatnak. Mérgezőek a sertésre is. Fogyasztásuk esetén légzési nehézség, levertség, gyengeség, remegés, gyenge pulzus jelentkezhet.

A kínai lilaakác (W. sinensis) a pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú, lombhullató kúszónövény. Kékeslila, gyengén illatos virágai áprilistól június elejéig, 20–30 cm hosszú, lecsüngő fürtökben nyílnak. Kínából származik. A 12–15 cm hosszú, szőrös hüvelytermésének magja rendkívül toxikus lektineket tartalmaz, de a virága, kérge és gyökere is mérgező. Felnőtteknél 5-30 mag, gyerekeknél már 2 mag elfogyasztása mérgezést okozhat. A nyers magok toxikusabbak. A mérgezés főként gyomor-bélrendszeri tünetekben nyilvánul meg.

Állatok: Mérgező kutyára és macskára, fogyasztása hányást, hasmenést, ájulást okozhat.

A korai lonc (Lonicera × purpusii) 2-2,5 m magas, lombhullató cserje, melyet elsősorban illatos virágjaiért ültetnek kertekbe, parkokba. Virágai még lombfakadás előtt nyílnak. Kétujjas kesztyűre emlékeztető pirosas-rózsaszín termései többnyire a növény kihegyezett végű levelei alatt bújnak meg. A bogyók elfogyasztása gyomor-bélrendszeri zavarokkal, hányással, erős hasmenéssel és levertséggel jár. A növény nedve bőrirritációt okozhat. A hazánkban gyakran ültetett fajok közül hasonló módon mérgező az illatos- (L. fragrantissima), a búbos- (L. periclymenum) és a koreai lonc (L. maackii). Az illatos lonc a korai lonctól nehezen megkülönböztethető. A búbos lonc nem csupán illata, hanem látványos, citromsárga, rózsaszín, narancssárga, fehéres, vörös virágzata miatt is kedvelt kúszónövény, melynek szembetűnő, piros bogyói nyár végén, ősz elején csoportosan díszlenek a hajtások csúcsán. A koreai lonc cserjés növekedésű; kis, piros, kerek, kissé áttetsző, ribizliszerű bogyói vannak, melyek négyesével helyezkednek el a hajtások hosszában. A kúszónövények közül mérgező hatás tekintetében említést érdemel az ükörkelonc (L. xylosteum), amelynek szintén ribizliszerű bogyói vannak, de ezek kettesével helyezkednek el a hajtások hosszában; valamint a védett jerikói lonc (L. caprifolium), amely hajtásainak felső páros levelei vállukon egymással összenőttek, efelett nyílnak nagy csomókban sárgásfehér, gyakran rózsaszínnel futtatott virágai, később pedig itt ülnek narancs- vagy sötétvörös bogyói. E két faj esetében a bogyók nagyobb mennyiségben történő fogyasztásakor izgatottság, tachycardia, szívritmuszavar, görcsök is kialakulhatnak. A fekete bogyós fajok, mint pl. a védett fekete lonc (L. nigra) vagy a japán lonc (L. japonica) enyhén mérgezőek, nagyobb mennyiségben fogyasztva hányást, hasmenést, verejtékezést, heves szívdobogást, magas lázat okoznak. A kék termésű lonc fajok termése vagy enyhén mérgező, mint pl. a törpe loncé (L. pileata), vagy ehető, mint pl. a kamcsatkai mézbogyóé (L. caerulea var. kamtschatica).

Állatok: A loncok aktinidint termelnek, amely vonzza a macskákat. Macska, kutya, ló számára egyes fajok (főként a búbos lonc) mérgezők lehetnek (tünetei: hányás, hasmenés, letargia).

A lórom vagy vadsóska fajok a fűvekkel együtt május-júniusban kezdenek virágozni és az arra érzékenyeknél szénanáthás tüneteket okozni. Szélbeporzású gyomnövény, amely kiemelten nagyszámú pollen termelésére képes, így, ahol nagyobb állományai jelennek meg (pl. leromlott, kezeletlen gyepeken, parlagokon), ott komolyabb allergológiai probléma kiváltója lehet. Jellemző képviselőik a fodros lórom (R. crispus) és a kertekben leggyakrabban ültetett mezei vagyréti sóska (R. acetosa). A gyomok kézi eltávolítása jó hatékonysággal végezhető, így kertünk, utcafrontunk ápolása, gondozása esetén könnyen csökkenthetjük a közvetlen pollenforrást és enyhíthetjük az ebből adódó tüneteket. A fodros lórom fogyasztása a növény magas oxalát tartalma miatt veszélyes lehet, nyálzást, súlyos esetben – nagyobb mennyiség fogyasztásakor – remegést, vesekárosodást okozhat. A mezei sóska nagy mennyiségben nyersen történő fogyasztása oxalát tartalma miatt szintén nem ajánlott, vesegyulladást okozhat.

Állatok: A vadsóska fajok mérgezőek lehetnek a juhra, szarvasmarhára, sertésre és lóra. Fogyasztása esetén nyálzás, alacsony kalcium szint, veseelégtelenség, remegés, gyengeség és mozgásra való képtelenség jelentkezhet.

A közönséges magyal (I. aquifolium) örökzöld díszfa, dekoratív levelei és bogyói miatt gyakran használják karácsonyi díszítés részeként. Levele tüskés, fényes, bőrnemű, jellemzően sötétzöld színű, de van fehér-tarka színű változata is. Piros, ágon ülő bogyói lenyelve enyhe vagy mérsékelt gyomor-bél irritációt okoznak. Gyerekeknél 2 bogyó elfogyasztása hányást okozhat, kb. 10 bogyó elfogyasztása pedig már orvosi ellátást igényel. Ez a mennyiség súlyos gyomor- és bélhurutot okozhat, továbbá aluszékonyság, szívritmuszavar, ájulás és vesekárosodás is bekövetkezhet. 20-30 darab fogyasztása gyerekeknél életveszélyes lehet. Ismételt bőrkontaktus esetén allergiás kontakt dermatitisz alakulhat ki. Összetéveszthető a kevésbé toxikus közönséges mahóniával (Mahonia aquifolium), de annak bogyója kékes színű, illatos virágai pedig sárgák.

Állatok: Mérgező a lóra és a kutyára. Mintegy 20 bogyó elfogyasztása elpusztíthat egy nagyobb testű kutyát. Veszélyes lehet még a macskára, baromfifélékre is. Fogyasztása esetén gyomor-bélrendszeri panaszok, nyálzás, fejrázás, gyengeség jelentkezhet.

A közönséges mahónia (M. aquifolium) tövises kerti díszcserje, amelynek alkaloidtartalmú gyökere okozhat mérgezést. A növény többi része ártalmatlannak tekinthető. Kb. 50 bogyó elfogyasztása után gyomor- és bélpanaszok (hányás, hasmenés) jelentkeznek. A bogyók rendkívül savanyú ízűek. Tüskés levelei miatt összekeverhető az erősen mérgező magyallal, azonban, míg a mahónia levelei szárnyasan összetettek, addig a közönséges magyalnak egyszerű levelei vannak, továbbá míg a mahóniának sárga a virága és liláskék bogyói vannak, addig a magyal virága fehér, bogyói pedig pirosak.

A mikulásvirág a kutyatejfélék családjába tartozó kedvelt cserepes dísznövény. Virágzatát körülvevő felleveleinek színpompája a fehéres zöldtől az élénkpirosig változik. Túlérzékeny egyéneken a növény nedve bőrtüneteket (irritáció, hólyagképződés) okoz. Latexallergiával rendelkező egyéneknél súlyos allergiás reakciót válthat ki. Ha gyermek rágcsálja a leveleket, helyi gyulladás alakulhat ki a szájában, és émelygés, hányás, hasmenés is jelentkezhet.

Állatok: Mérgező kutyára, macskára, hányást, hasmentést, szem- és bőrirritációt okozhat.

Magas, a 20-25 métert is elérő kétlaki fa. Kérge szürke, az idősebb példányokon is sima, hosszanti irányban feltűnő, fehér csíkokkal. Levelei általában páratlanul összetettek. A levélvállakon kellemetlen, macskavizeletre emlékeztető szagú illóolajat termelő mirigyszőrök nőnek, melyek által kibocsátott szag fejfájást, hányingert válthat ki. A növény leveleinek érintése is kellemetlen szagot hagyhat a kézen, továbbá dermatitiszt okozhat. A növény fogyasztása hányingert, hányást, izomernyedtséget válthat ki. Az ecetfával gyakran összetévesztik, az ecetfa viszont jól felismerhető az ágak végét díszítő, sötétvörös, szőrös terméscsomóiról. Az egyik legveszélyesebb, inváziós faj, melyet Magyarországra a 19. században hurcolták be. Nagyon nehezen irtható. Az épületekben is kárt tesz, ezzel nagy gazdasági károkat okoz. Tápanyagokat raktározó gyökerei révén gyorsan regenerálódik, a föld feletti rész pusztulása esetén pedig több négyzetméteren számos csemetét fejleszt. Termése mindkét végén csavarodott, vöröses, majd barnára száradva télen folyamatosan hullik és még szélcsendben is több kilométeres távolságra képes sodródni. 1 év alatt akár egy 200-300 m²-es területet is meghódít. Gyors növekedésű, a környezetében lévő növényeket árnyékolással és gátló vegyületeivel elnyomja (e toxinok a fa alatti talajban is nagy mennyiségben kimutathatók). A városi környezetet is jól tűri, virága sok nektárt termel, így a méheknek hasznos. Pollenje allergén.

Állatok: Kutyáknál, macskáknál fogyasztása emésztőrendszeri zavarokat (fokozott nyálelválasztás, hányás), valamint letargiát okoz.

A legkorábban, gyakran már január végén virágzásnak induló fásszárú növényeink. A nyírfafélék családjába tartoznak. Óriási mennyiségű pollent bocsátanak ki; egyetlen barka akár négymillió virágporszemet is termelhet. Legjellemzőbb képviselői őshonos cserjénk, a közönséges mogyoró (C. avellana) és a fává növő törökmogyoró (C. colurna). A kert ház-közeli részeibe nem javasoljuk az ültetésüket, noha ízletes makktermésük miatt értékes fajokról van szó. Nedvükkel való rendszeres vagy huzamos érintkezés irritációt, de akár bőrgyulladást is kiválthat.

A narancsliliom, más néven klívia az amarilliszfélék családjába tartozó, Dél-Afrikából származó dísznövény. Szíj alakú levelei a tőről két sorban fakadnak, a tölcsér formájú narancssárga virágok kora tavasszal a levélredőből eredő virágszáron fejlődnek ki. A növény gyökerének, szárának, levelének, valamint a virágjának elfogyasztása hányingert, hányást, hasi fájdalmat és hasmenést okozhat. Bár állatoknál jelentős mennyiségek lenyelése után leírtak alacsony vérnyomást, májkárosodást és központi idegrendszeri tüneteket, ezekről a tünetekről embernél ezidáig nem számoltak be.

Állatok: Egyes források szerint állatoknál nyálzást, hányást, hasmenést, vérnyomásesést, remegést és szívritmuszavart okozhat.

A nárciszok minden része, de főként a hagymájuk mérgező. Hatóanyagai gyomor és bélgyulladást, görcsöt okozhatnak. Mérgezési tünetek lenyelés esetén az émelygés, órákig tartó hányás, hasmenés, verejtékezés. Nagyobb mennyiség fogyasztása zavartságot, légzési elégtelenséget, tetániás rohamot okoz, ami halálos kimenetelű is lehet. A virágvázából kiivott víz is kiválthat mérgezést. Hagymájuk összetéveszthető a vöröshagymával, ezért tároljuk élelmiszertől elkülönítetten és gondoskodjunk a feliratozásról is.

Állatok: Egyes források szerint elsősorban a kutya, a macska és a ló lehet veszélyeztetett. Fogyasztása esetén hányás, hasmenés, légzési vagy nyelési nehézség, túlzott nyálelválasztás, görcsök, bőrgyulladás jelentkezhet.

A növény a nevét kellemetlen aromájáról kapta. Jellemzően alacsony növekedésű, szétterülő örökzöld díszcserje. A nőivarú egyedek hamvaskék tobozbogyót (áltermés) hoznak. Toxikus anyagai főként erősen mérgező illóolajok, amelyek nagyobb mennyiségben a fiatal hajtásokban és a bogyókban vannak jelen. A növény érintése bőrirritációt válthat ki, a bogyók vagy a hajtás csípős ízű, irritáló hatású, lenyelve hányást, gyomor- és bélpanaszokat, esetleg véres hasmenést, vérvizelést válthatnak ki, nagy dózis (például 5-20 gramm száraz növényrész) görcsöket, vese- és májkárosodást, légzésbénulást okozhat. Hozzá nagyon hasonló és a laikusok számára a nehézszagú borókától nehezen megkülönböztethető, de nem mérgező díszfaj a korábban már említett virginiai boróka.

Állatok: Egyes források szerint állatoknál maradandó károsodást okozhat a gyomor- és bélrendszerben, illetve veseelégtelenség, szapora pulzus, nehézlégzés, görcsök, bénulás alakulhat ki. A boróka fajokra érzékeny állatok a ló, a kecske, a juh, és a szarvasmarha.

A nőszirmok esetében a legtöbb terpenoid méreganyagot a rizóma (a földfelszín közelében lévő gyöktörzs) tartalmazza. A növény megrágása nyáladzást, hányást, hasmenést, letargiát okozhat. Kerti ágyásokban, házak előudvarában, vidéki települések árokszélein gyakran virítanak ibolyakék, fehér, sárga vagy bíborszínű virágai.

Állatok: Mérgező kutyára és macskára, nyálzást, levertséget, hányást és hasmenést okozhat.

Hazánkban a közönséges vagy bibircses nyíren (B. pendula) kívül, amely savanyú talajú (mészkerülő) erdők és homoki erdőtársulások elegyfaja, gyakran pionír fásszárúja, a nemzetségnek még egy őshonos képviselője van, a védett molyhos nyír (B. pubescens). Dekoratív megjelenésük miatt a nyírfákat sokfelé ültetik. Az Északnyugat-Európában erdőalkotó nyír az ott élők számára a legjelentősebb allergénforrást jelenti. Egyetlen barkája hatmillió virágporszemet is termelhet. Márciustól májusig virágzik. A növény egylaki, így sajnálatos módon nem lehetséges a hímnemű egyedek elhagyása a női ivarúak telepítése javára. Lakott területeken, s így saját kertjeinkben is, ültetése nem javasolt, a meglévő egyedeket érdemes csak színező elemként meghagyni, szorosan körültelepítve más, nem allergén fafajokkal.

A kert díszei közül említést érdemel az örökzöld puszpáng. A növény olyan alkaloidokat tartalmaz, amelyek az emberben számos gyomor-bélrendszeri tünetet okozhatnak, beleértve a hasi görcsöket, hányingert, hányást és hasmenést. Nagy mennyiségben jelenthet igazi kockázatot, ekkor a súlyosabb reakciók, bár ritkák, görcsrohamok és légzési nehézségek lehetnek. A növény nedvével való érintkezés irritációt, allergiás bőrreakciót válthat ki.

Állatok: A növény esetleges rágcsálása kutyáknál, macskáknál, az embernél is tapasztalható tüneteket okozhatja.

Az őszi kikerics lilásrózsaszín virágai ősszel nyílnak. Sokmagvú toktermése júliusban, augusztusban érik be. Egy ún. kolchicin nevű méreganyagot tartalmaz a növény minden része, a magok és a hagymagumó nagyobb mennyiségben. A mérgezés tünetei 2-6 óra lappangási idő után jelentkeznek: égető érzés a szájban, garatban, nyelési nehézség, hányás, véres hasmenés. Súlyos mérgezés nagy vízveszteséget és vérnyomásesést okoz, görcsök, felfelé haladó bénulás, légzésbénulás következhet be. Néhány virág elfogyasztása felnőtteknél is halálos lehet.

Állatok: Lovakban kólikát okoz. Mérgező továbbá a szarvasmarhára, kecskére, juhra, sertésre, nyúlra, kutyára, macskára és a baromfifélékre. Fogyasztásakor nyelési nehézség, hasmenés, gyengeség, légzési nehézség, sokk jelentkezhet.

Az ürömlevelű parlagfű vagy a köznyelvben egyszerűen parlagfű Észak-Amerikából közel egy évszázada került Európába, de intenzív terjedése néhány évtizeddel ezelőtt a tájhasználat változásával indult meg. Magyarország első számú allergén növénye (a becslések szerint a lakosságnak kb. 20%-a érzékeny a pollenjére). A nyálkahártyára jutva a parlagfű pollenből kiáramló fehérjék szinte azonnal allergiás válaszreakciót váltanak ki az erre érzékenyeknél, amely jól mutatja az allergén hatás kiemelt erősségét (a nyír pollen hatására ugyanez a válasz például csak 1-10 óra múlva jelentkezik). A parlagfűre allergiások könnyebben válhatnak allergiássá más növényekkel szemben is, illetve, ezáltal az asztma kialakulásának kockázata is jelentős mértékben nő. A parlagfű-allergia bármely életszakaszban kialakulhat, a gyerekek különösen veszélyeztetettek. Bőrrel érintkezve atópiás dermatitisz alakulhat ki. Hazánk jelenleg Európa parlagfűvel leginkább szennyezett területeinek egyike. A növényt az ország egész területén megtaláljuk, elsősorban a mezőgazdasági földterületeken; ezeken belül is leginkább a napraforgósokban és azok szegélyén, de például tök- és dinnyeföldeken, cukorrépa ültetvényeken is igen jellemző. A művelésből kivont fiatal parlagokon is általános, teljes felhagyás esetén azonban a többi gyom kiszorítja. Az ember által bolygatott területeken azonnal megtelepszik és még ugyanazon évben virágba borul. Irtása a legközelebbi forrást jelentő utak mentén és a települések gyomtársulásaiban, kertekben könnyen megoldható. Kisebb területek esetén a kézi gyomlálás, nagyobb területek esetén a kaszálás javasolt, még a virágzás megkezdése előtt. A nyár folyamán azonban sajnálatos módon vissza-vissza kell térni a területre, hogy ezt újra elvégezzük, mert máskülönben újrahajt (a kaszált területeken ráadásul különösen gyorsan) és újravirágzik, a kaszálás hatására pedig alacsonyabb szárat növesztve sokkal alacsonyabban, néha a kasza szintje alatt hozza virágzatait. A virágzási időben való kaszálása és ilyenkor a parlagfüves területeken való átjárás komoly egészségi kockázattal jár; ezt soha ne tegyük megfelelő (FFP3) maszk és egyéb védőfelszerelés használata nélkül (szemünk, ruhánk, bőrünk védelme is fontos ilyenkor)! A pollenszemek viszonylag kisméretűek és könnyűek, így a széllel több száz kilométer távolságra is könnyedén eljuthatnak. Az elterjedést szintén segíti, hogy egy növényen akár több tízezer mag is beérhet, amelyek aztán a talajban 30-40 évig is megőrizhetik csírázóképességüket.

A parlagfű virágzási ideje is hosszú: kb. július végétől októberig végéig tart. A parlagfű virágzás csúcsa jellemzően az év 34-37. hete közé esik (ekkor parlagfűpollen-riasztást adnak ki). Kertünket, földjeinket, útjaink szélét tartsuk rendben, ez mindannyiunk közös érdeke! Ezúton is felhívjuk a földhasználók figyelmét, hogy az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 17. § (4) bekezdése értelmében kötelező az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni (lásd ábra), és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani. Ennek elmulasztása a törvény 60. § (1) bekezdésének c) pontja alapján növényvédelmi bírsággal sújtható. A növény felismerése nem minden esetben egyszerű. Fiatalon könnyen beleolvad a környezetébe, s van arra is példa, hogy kezdetben büdöskének hiszik és nevelik. A parlagfű-allergia, a hiedelmekkel ellentétben, nem kezelhető házilag készült főzetekkel (parlagfű-lekvár, -tea, stb.) E „kezelés” súlyos allergiás reakciót okozhat. Bár a parlagfű nem mérgező, a belőle készült főzetek tartós fogyasztása agy- és vesekárosodást okozhat.

A szénanátha kifejezés a pázsitfűfélékhez (illetve a szénának való lekaszálásakor jelentkező tünetekhez) köthető. A család tagjai az egész Földön elterjedtek és mindenféle éghajlati és termőhelyi viszonyok között megtalálhatók. Jellemző képviselőik például a perjék, csenkeszek, rozsnok fajok, jól ismert a tarackbúza, a csillagpázsit, vagy a komócsin; fontos haszonnövényeink legtöbbje is ebbe a családba tartozik (pl. búza, árpa, rozs, zab, köles, rizs, kukorica). A pázsitfűfélék pollenszórása májusban, júniusban erős, majd júliusban általában csökken, mivel a gyepek sok helyen kiszáradnak, „kiégnek” a nagy melegben. Fajaik időben egymást érve, és sokáig is virágoznak, így pollenszezonjuk ősz közepéig elnyúlik, a pollenjükre allergiások sokáig küszködnek a tünetekkel. A gabonafélék közül elsősorban a rozspollen allergizál, ugyanakkor pl. a zabpollen nem jut a levegőbe. A kaszálásnál, fűnyírásnál ügyeljünk arra, hogy a vágás magassága 3-4 cm körüli legyen, mert ez a gyepet nem károsítja, viszont elpusztíthatja a már növekvő gyomnövényeket. A fűpollen allergiások a strandokon, parkokban és egyéb zöldterületeken kerüljék az olyan pázsitot, amelyből pollen szóródik. Ezeken a területeken a fű nincs lenyírva, a zöld pázsiton kis kalászok vagy bugák figyelhetők meg. Az alábbi képeken virágzó pázsitfüvet mutatunk be.

A magasra növő fűfélék közül említést érdemel a nád és a dísznövényként kedvelt nádtippanok (pl. hibrid nádtippan – Calamagrostis × acutifolia, koreai nádtippan – C. brachytricha), az inváziós terjedésre is képes olasznád (Arundo donax) és a vörös alangfű (Imperata cylindrica 'Rubra'), de a többi díszfű faj (pl. évelő tollborzfű – Pennisetum alopecuroides, indiai köles – Pennisetum glaucum 'Purple Majesty') telepítése sem javasolt allergiások közelében, kertekben, utcafronton, ablak közelében. A nyári időszakot tekintve a parlagfű után a pázsitfűféléket tartjuk a pollenallergia egyik legfontosabb kiváltó tényezőjének.

Kétéves kerti dísznövény, a levélrózsa az első évben, a virágos hajtások a másodikban alakulnak ki. Virágai az 50-70 cm magas hajtásokon június-július körül jelennek meg, és azonos oldalon lecsüngő fürtöt alkotnak. A 3-4 cm hosszú, harang alakú, rózsaszín virágokat látványos, világos körvonalú, szabálytalan alakú, sötét foltok díszítik. Sokfelé ültetik dísznövényként a vadregényes hangulatú kertekbe vagy falusi házak elé. Minden része erősen mérgező. A mérgezés tünetei a növény elfogyasztása után 1-2 órával jelentkeznek, keserű szájíz, nyáladzás kíséretében, kezdetben lassú, de később szapora szívveréssel. További tünetei az émelygés, hányinger, hányás, ritkábban bélgörcsök, hasmenés, (szín)látási zavarok, szédülés, fejfájás, izomgyengeség, aluszékonyság, szorongás, zavartság, a tájékozódóképesség elvesztése, izgatottság, érzékcsalódások, hallucinációk, hallászavar. Súlyos esetben halálos kimenetelű szívbénulás állhat be. Más gyűszűvirágfajok, pl. a hazánkban erdőkben, erdőszegélyen honos sárga gyűszűvirág (D. grandiflora) is mérgezőek.

Állatok: Háziállatokra szintén súlyosan, akár életveszélyesen is mérgező.

A pompás kutyatej a kutyatejfélék családjába tartozó, tövises szárú, hosszúkás levelű, általában piros virágokat hozó dísznövény, Madagaszkáron őshonos, nálunk szobanövény. A letört szárakból és levelekből származó ragacsos, fehér színű nedv irritálja a bőrt és a nyálkahártyát. Szájba kerülése esetén égő érzést és duzzanatot okozhat az ajkakon, a szájban és a torokban, lenyelve hányinger, hányás jelentkezhet, szembe kerülve irritációt, ödémát, gyulladást okozhat. Olyan méreganyagokat is tartalmaz, melyek elősegíthetik vírus által indukált daganatok növekedését. A köpködő pálma (E. leuconeura) tejnedve hasonló hatású.

Állatok: Elsősorban ló, szarvasmarha, juh, macska és kutya veszélyeztetett általa. A szájban és a gyomor-bélrendszerben néha vérzéssel és hasmenéssel járó súlyos irritációt okozhat, hólyagosodás, szem és a száj körüli duzzanat, túlzott nyálelválasztás, hányás, hasi fájdalom, gyengeség, bőrgyulladás, szőrhullás jelentkezhet.

Ezt a szobanövényt bambuszra emlékeztető habitusa miatt „japán bambusznak” is nevezik. A levelek egyszínűek vagy fehéres-sárgás pöttyökkel díszítettek, tojásdad alakúak, párosával helyezkednek el. A virágok zöldesfehérek. Termései narancssárga vagy élénkvörös színűek, gömbölyűek kb. 2 cm átmérőjűek. A növény nedve mérgező szaponinokat tartalmaz. A mérgezés tünetei hányás, hasmenés és görcsrohamok lehetnek.

Állatok: A növény – elsősorban a bogyók és a virágok – elfogyasztása különösen a macskákra és a kutyákra mérgező lehet. Hányás, étvágytalanság, nyáladzás, koordinációs zavar és gyengeség jelentkezhet. A pupillák kitágulása, hasi fájdalom, fokozott szívverés és nyáladzás a macskáknál jellemző.

A ricinus vagy csodafa magjai rendkívül mérgezőek. Általában 4-6 magot tekintenek halálos adagnak, gyermekeknél 1-3 szem elfogyasztása már életveszélyes lehet. A magok rajzolatuk és méretük miatt könnyen összetéveszthetők az ehető babbal. A mérgezés jellegzetes tünetei, melyek 2 óra, de néha csak napok múlva jelentkeznek: égő érzés a szájban, hideg verejtékezés, véres hányás, vizes hasmenés, bélgörcsök. Vese- és májkárosító hatású lehet, ezért fogyasztása esetén hosszabb kórházi megfigyelés szükséges. A mérgezés elkerülése érdekében távolítsuk el a virágzatot, ami megakadályozza a termés és a magok képződését.

Állatok: Méreganyagai veszélyesek a lóra, a szarvasmarhára, juhra, sertésre, kutyára, macskára és a baromfifélékre. Tünetként hányinger, hasi fájdalom, véres hasmenés, étvágytalanság, kérődzés megszűnése, túlzott szomjúság, gyengeség, izomrángások, görcsök, nehézlégzés, kóma jelentkezhet.

A vasfűfélék családjába tartozó sétányrózsa keresztben átellenesen álló csipkés szélű leveleket viselő cserje, hazája a trópusi Amerika, nálunk dézsás dísznövényként ültetik. Virágainak színe a nyílás folyamán változik, termései bogyószerűek, eleinte zöldek, később fémes kék színűre érnek. Méreganyagai oleanolsav származékok, valamint illóolajok. A növény minden része toxikus, de általában enyhék a mérgezés tünetei. Azonban a trópusi országokban kisgyermekeknél a még zöld bogyók elfogyasztását követően megfigyeltek súlyos mérgezéseket is mámoros állapottal, erős hasmenéssel, sárgasággal.

Állatok: Mérgező a szarvasmarhára, juhra, lóra, nyúlra, macskára és a kutyára. Fényérzékenységet, sárgaságot, étvágytalanságot, székrekedést, véres hasmenést, gyengeséget, súlyos esetben halált okozhat.

A sisakvirág fajok Európa nagy részén elterjedtek, főként a magasabban fekvő gyepek, cserjések régióiban. Dísznövényként kertekben is ültetik. Gyökerük gumószerűen megvastagodott, virágaik fürtökben állnak, jellemzően lila, de kékes, ciklámen vagy fehér színűek is lehetnek. A nemzetség nevét adó sisak a színes csészelevelek összenövésével jött létre. A növény minden részében, de főleg a gumójában előforduló akonitin a legerősebb növényi mérgek egyike. Felnőtteknél 1 g szárított növény halálos lehet. A méreg a bőrön keresztül is képes felszívódni, ezért már a növény érintése is mérgezést okoz. A tünetek az expozíciótól számított 10-30 percen belül jelentkeznek; eleinte bizsergető, égető érzés tapasztalható a nyelven, a szájban, a garatban, majd a nyelőcsőben, valamint émelygés, hányás és erős gyomorgörcsökkel járó hasmenés alakul ki. A mérgezéskor csökken a vérnyomás és a mérgezettek jeges érzést tapasztalnak a vénákban. A méreganyag először serkentő, majd bénító hatást gyakorol a mozgatóidegekre, valamint a központi idegrendszerre. Súlyos esetben hidegrázást, látás- és hallászavart, izombénulást, majd légzésbénulás vagy szívmegállás révén halált okoz. Amennyiben túlélik, a mérgezés tartós szívproblémákhoz vezet. A sisakvirág rokonai közé, a boglárkafélék családjába sok más, erősen mérgező növény tartozik. Akonitint tartalmaz a kerti (Consolida ajacis) és a mezei vagy vetési szarkaláb (C. regalis) is, előbbi többféle színváltozatban elterjedt kerti dísznövény. Szintén mérgezőek a kertekben, parkokban fel-felbukkanó haranglábak (Aquilegia spp.), sarkantyúfüvek (Delphinium spp.) és a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa). Említést érdemel a mocsári gólyahír (Caltha palustris), mely a salátaboglárkával összetéveszthető; a réti boglárka (Ranunculus acris), amely főleg a legelő állatokat veszélyezteti (ezért úgy is emlegetik, mint a „pásztorok réme”); a tavaszi hérics (Adonis vernalis), amely a koratavasz egyik legszebb vadvirága. Az illatos hunyor is e családba tartozik, amelyről külön, részletesen írunk.

Állatok: Alkaloidjai elsősorban a szarvasmarhára, juhra, kecskére, lóra, nyúlra, kutyára, macskára és a baromfifélékre veszélyesek. Fogyasztása esetén nyálzás, puffadás, izomgyengeség, tántorgó járás, izombénulás, fokozott légzésszám, nehézlégzés jelentkezhet. Súlyos szívritmuszavar miatt hirtelen halál is bekövetkezhet.

Természetes élőhelyén (Délkelet-Ázsiában) „esernyőfának”, angolul polipfának (octopus tree) nevezik különleges, hosszú levélnyelű, összetett levelei miatt. Szobanövényként tarka levelű változataival is gyakran találkozhatunk. A növény levelei a családra (kontyvirágfélék) jellemzően fehérje tartalmú toxinokat és oldhatatlan kalcium-oxalát kristályokat tartalmaznak. A növény lenyelése várhatóan nem okoz szisztémás toxicitást, a tünetek lokálisak maradnak. Nedve fájdalmat, égő érzést okoz az ajkakon és a szájban, lenyelve gyulladásos reakció, ödéma és hólyagosodás jelentkezhet, rekedtség és nyelési nehézség fordulhat elő. Bőrre kerülve allergiás kontakt dermatitiszről és szenzibilizációról számoltak be.

Állatok: Kutyákra és macskákra hasonlóképpen mérgező.

A turkesztáni vagy szibériai szil (U. pumila) Közép-Ázsiában a vízpartok mentén igen elterjedt, ott őshonos, Közép-Európában és az Egyesült Államok nyugati és középső részén invazív. Kedvelt bonszai. Egy nemesített változatát (U. pumila ‘Celer’) „csodasövény” néven hirdetik, mert két év alatt képes kerítésmagasságú, tömör növényfallá záródni. A szil fajok virága szélbeporzású, a pollen okozhat tüneteket, bár nem tartoznak a gyakori allergének közé. Nedvükkel való rendszeres vagy huzamos érintkezés irritációt, de akár bőrgyulladást is kiválthat.

Oldhatatlan kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz, melyek rágás hatására felszabadulnak. A tünetek főként az érintkezés helyére lokalizálódnak. A növényi részek alapos összerágása folytán az ajkakon és a szájban irritáció, fájdalmas égő érzés jelentkezik, gyulladásos reakció léphet fel, továbbá rekedtség és nyelési nehézség alakulhat ki. Nagy mennyiségben történő fogyasztása a légutak elzáródását, így nehézlégzést, valamint szívritmuszavart is okozhat. Szisztémás mérgezést okozó nagyobb mennyiség lenyelése viszont a bogyók kellemetlen, kaparós íze, irritáló, duzzanatkeltő hatása miatt kizárható.

Állatok: Kutyára és macskára mérgező, hasonló tüneteket, nyálzást, hányást, szájüregi fájdalmat és étvágytalanságot vált ki.

A trombitafolyondár Észak-Amerikából származó, kúszó, fásodó szárú liánnövény, amelyet sokfelé ültetnek dísznövényként és néhol magról kivadul. A szivarfafélék családjába tartozik. A növény leveleinek és egyéb részeinek az érintése – például szaporítás vagy metszés során – bőrirritációt és -gyulladását (bőrpírt, égő érzést, viszketést) okozhat az arra túlzottan érzékeny egyéneknél. Lenyelve enyhén toxikus lehet. Egyes források szerint a tünetek közé tartozik a gyomor-bél irritáció, tág pupillák és a kézzsibbadás.

Állatok: Állatokra hasonlóan toxikus. Lenyelve nyáladzást, gyomor-bél panaszokat, esetleg letargiát okozhat.

A tuja fajok mérgező hatású, tujont tartalmazó illóolaja főként a levelekben található. Külsőleg, azaz bőrre kerülve, pl. a bokor nyírásakor, súlyos bőrirritációt, akár allergiás kontakt dermatitiszt is okozhat. Lenyelés esetén, súlyos esetben, erős gyomor- és bélirritációt, görcsöt, tudatvesztést vált ki, degeneratív máj- és vesekárosodást, gyomornyálkahártya károsodást okozhat. Virágporuk allergén, pollenszórásuk a tavaszi szezonban elhúzódó. Nálunk leggyakrabban a nyugati tuja (T. occidentalis) kertészeti változatait ültetik.

Állatok: Egyes források szerint állatokban csak nagy mennyiség fogyasztása okozhat tüneteket, ami jellemzően nem szokott előfordulni. A tuja fajokra érzékeny állatok a szarvasmarha, a ló és a kutya.

A rendelkezésre álló korlátozott számú adatok alapján akut lenyelést – több tulipánhagymát tartalmazó étel fogyasztását – követően hányinger, hányás, nehézlégzés, szívdobogás, izzadás és nyálzás jelentkezett. A növénnyel, különösen annak hagymájával való érintkezés az arra érzékeny egyéneknél bőrtüneteket okozhat.

Állatok: A liliomfélék családjába tartozó más növényekhez hasonlóan a tulipán is mérgező a háziállatokra, beleértve a lovakat, macskákat és kutyákat is. Macskáknál kis mennyiségű tulipán lenyelése hányással, levertséggel, hasmenéssel, nyálelválasztással, a száj és a torok irritációjával járhat, nagyobb mennyiség pedig hasi fájdalmat, remegést, tachycardiát, görcsöket, tachypnoét, légzési nehézséget, szívritmuszavart és kómát okozhat. A tulipánnövény minden része mérgező a macskákra, míg a hagyma különösen veszélyes.

A közönséges tűztövis (P. coccinea) kedvelt örökzöld díszcserje. Levele és piros, narancssárga vagy citromsárga bogyószerű termése gyengén toxikus. Magjaiban csekély mennyiségű ciánglikozid található, mely általában csak gyomor és bélpanaszokat okoz. Összetéveszthető egyes madárbirs fajokkal (Cotoneaster spp.) hasonló külseje miatt, utóbbiaknak viszont általában nincsenek tövisei, ugyanakkor szintén gyengén mérgezőnek számítanak. A madárbirsek mérgező változataiban a gyümölcs húsában van jelen a ciánglikozid.

Állatok: Kutyára mérgező. Más állatokra általában nem jelent veszélyt. A bogyók elfogyasztása csak nagy mennyiségben okozhat gyomor-bélrendszeri panaszokat.

Az üröm fajok parlagfű rokonai, a fészkesvirágzatúak közé tartoznak. Az ürmök több faja közül elsősorban az embermagasságúra is megnőni képes, egyébként őshonos fekete üröm (A. vulgaris) emelendő ki, amelynek jelenléte igen általános a gyomtársulásokban, utak mentén, városokban egyaránt és a kertek elhanyagoltabb részein is gyakorta megjelenik, gyakran a parlagfűvel együtt. Jól írtható, mert a kaszálásra érzékeny; azt követően nem hajt és virágzik újra, de kisebb területeken inkább a kézzel való kihúzás javasolt, még a virágzás előtt. Júliustól októberig ontja pollenjét, mely erősen allergén. Észak-Európában a nyírfát követően a pollenallergia második legfontosabb kiváltó tényezőjeként tartják számon. A fekete üröm illóolajában tujon található, amely azonban csak nagy mennyiségben vagy hosszas fogyasztás esetén mérgező. Rendszeres vagy ismételt érintkezés esetén allergiás bőrreakciót válthat ki.

Állatok: Egyes források szerint elsősorban lovak veszélyeztetettek általa. Rendellenes viselkedés, botladozó járás, körözés, tárgyaknak ütközés jelentkezhet fogyasztása esetén.

Allergén pollent termelnek. Több faja májustól októberig egymást folyamatosan váltva virágzik. Szélbeporzású, elhanyagolt területeken, pl. építési telkeken, vasúti töltéseken, stb. élő gyomnövények, amelyek kisebb számban termelnek pollent, de elterjedtségük révén összesített hatásuk számottevő; legelterjedtebb és leghosszabb virágzó képviselője a lándzsás útifű (P. lanceolata). Környezetünk gondos kezelése esetén visszaszorítható.

A közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) fényes vörösbarna magjainak fogyasztása rendszerint enyhe gyomor- és bélirritációt okoz. A mérgezés akkor válhat súlyossá, ha az emésztőrendszer nyálkahártyája károsodott, pl. bélgyulladás, bélfertőzés miatt vagy, ha ismételt fogyasztás történik. Ekkor a mérgezés hányásban, hasmenésben, kínzó szomjúságérzésben, nyugtalanságban, gyengeségben, pupillatágulat miatti látási zavarokban nyilvánul meg. Súlyos esetben 24-48 órán belül légzésbénulás is előfordulhat. A gyerekek különösen érzékenyek lehetnek a méreganyag hatására.

Állatok: Sertésre és kutyára mérgező. Szarvasmarhára, juhra, kecskére, macskára is veszélyes lehet. Fogyasztásakor hányás, gyomor-bélhurut jelentkezhet.

A vérehulló fecskefű minden része mérgező. Megsebezve sárga vagy narancsszínű, kellemetlen szagú, keserű tejnedvet ereszt ki magából, mely bőrrel érintkezve kiütést okozhat. Lenyelés esetén égető, csípős ízű, hányást, görcsös, véres hasmenést okozhat. Ezen kívül vizelési inger, szapora légzés, szédülés, kábultság, vérnyomásemelkedés, nagyobb mennyiség fogyasztásakor keringési elégtelenség, esetleg vesekárosodás, kóma következhet be. Máj- és epeteák összetevője lehet, de erős hatása miatt csak szigorúan az előírásoknak megfelelő mennyiségben fogyasztható, ugyanis a túlzott fogyasztás mérgezést is okozhat. Tejnedvét a népi gyógyászat tyúkszem és vírusos szemölcs kezelésére ajánlja, de a száj vonala felett nem javasolt az alkalmazása.

Állatok: Veszélyes lehet szarvasmarhára, juhra, kecskére, lóra és kutyára. Fogyasztása görcsöket, álmosságot, tántorgó járást, nyálzást és akár halált is okozat.

A vitorlavirág a kontyvirágfélék családjába tartozó szobanövény. Nevét a torzsavirágzatot körülvevő, vitorlára emlékeztető fehér felleveléről kapta. A növényben oldhatatlan kalcium-oxalát kristályok jelenlétét mutatták ki. A növény által kiváltott tünetek főként az érintkezés helyére lokalizálódnak. A növényi részek alapos összerágása folytán a növény nedve hatására az ajkakon és a szájban irritáció, fájdalmas égő érzés jelentkezik, gyulladásos reakció léphet fel, továbbá rekedtség és nyelési nehézség alakulhat ki. Nagy mennyiségben történő fogyasztása a légutak elzáródását, így nehézlégzést, valamint szívritmuszavart okozhat. Szisztémás mérgezést okozó nagyobb mennyiség lenyelése viszont irritáló, duzzanatkeltő hatása miatt kizárható. A legtöbb szobanövénnyel ellentétben nagy mennyiségű, allergén pollent termel. Könnyen összetéveszthető a kínai rákvirággal (Aglaonema modestum), amely egyébként hasonló hatású.

Állatok: Kutyára és macskára mérgező, nyálzást, hányást, szájüregi fájdalmat és étvágytalanságot vált ki.

A zöld juhar szélbeporzású, nagy mennyiségű pollent szór és allergizál. Emellett agresszíven terjedni képes özönfaj, illetve gazdasági értelemben véve ún. „gyomfa”; nagy területeken őshonos társulásokat szorít ki, ahol allergén hatása is fokozott. Virágzására márciustól májusig kerül sor. A többi Magyarországon előforduló juharfaj nem, vagy csak kevés pollent szór. Ilyenek pl. a hazánk minden táján előforduló és különböző klímaviszonyokhoz alkalmazkodott őshonos juharfajok, melyek kertjeink kedvelt árnyadói lehetnek (pl. mezei juhar – A. campestre), de más földrészekről származó díszfa képviselőik is előfordulnak (pl. vörös juhar – A. rubrum). Egyes juharfajok nedve irritálhat, az ismételt vagy huzamos érintkezés bőrgyulladást válthat ki.

Állatok: Egyes források szerint a növényi részek fogyasztása elsősorban a lovakra és a baromfifélékre veszélyes. Emlősöknél izomgyengeséget, állásra való képtelenséget, merevséget, remegést, szapora légzést, nehézlégzést és súlyos esetben akár halált is okozhat. Madaraknál gyengeséget, merevséget, szapora légzést és nehézlégzést válthat ki. A vörös juhar, különösen száraz, fonnyadt levelei, a lovakra szintén erősen toxikusak, fogyasztásuk pár napon belül potenciálisan halálos methemoglobinémiához és hemolitikus anémiához vezet.

A zöldborsólevelű szeneció, hétköznapi nevén borsóka vagy gyöngyfüzér, közel gömb alakú, víztárolásra alkalmas levelekkel rendelkező szukkulens növény Dél-Afrikából. A levelek alakja minimalizálja azok felületét, így a párolgást. A levelek mérete borsó nagyságú, a végén kis hegyes csúccsal, az oldalán vékony sötétzöld csíkkal. Lenyelve enyhén toxikus, hányást, hasmenést, letargiát okozhat, nedve bőrre kerülve irritációt, allergiás bőrreakciót válthat ki.

Állatok: Kutyák, macskák esetében hasonlóan toxikus. A borsóka méreganyagai a szervezetben akkumulálódnak, így ha egyszeri fogyasztás esetén nem is, de rendszeres fogyasztás esetén biztos, hogy okoz mérgezési tüneteket. Rendszeres fogyasztás esetén akár májkárosító is lehet, aminek a jele sárgaság, étvágytalanság, folyadékvisszatartás miatt megduzzadt has, sötét vizelet, fáradtság lehet.