Magas, a 20-25 métert is elérő kétlaki fa. Kérge szürke, az idősebb példányokon is sima, hosszanti irányban feltűnő, fehér csíkokkal. Levelei általában páratlanul összetettek. A levélvállakon kellemetlen, macskavizeletre emlékeztető szagú illóolajat termelő mirigyszőrök nőnek, melyek által kibocsátott szag fejfájást, hányingert válthat ki. A növény leveleinek érintése is kellemetlen szagot hagyhat a kézen, továbbá dermatitiszt okozhat. A növény fogyasztása hányingert, hányást, izomernyedtséget válthat ki. Az ecetfával gyakran összetévesztik, az ecetfa viszont jól felismerhető az ágak végét díszítő, sötétvörös, szőrös terméscsomóiról. Az egyik legveszélyesebb, inváziós faj, melyet Magyarországra a 19. században hurcolták be. Nagyon nehezen irtható. Az épületekben is kárt tesz, ezzel nagy gazdasági károkat okoz. Tápanyagokat raktározó gyökerei révén gyorsan regenerálódik, a föld feletti rész pusztulása esetén pedig több négyzetméteren számos csemetét fejleszt. Termése mindkét végén csavarodott, vöröses, majd barnára száradva télen folyamatosan hullik és még szélcsendben is több kilométeres távolságra képes sodródni. 1 év alatt akár egy 200-300 m²-es területet is meghódít. Gyors növekedésű, a környezetében lévő növényeket árnyékolással és gátló vegyületeivel elnyomja (e toxinok a fa alatti talajban is nagy mennyiségben kimutathatók). A városi környezetet is jól tűri, virága sok nektárt termel, így a méheknek hasznos. Pollenje allergén.
Állatok: Kutyáknál, macskáknál fogyasztása emésztőrendszeri zavarokat (fokozott nyálelválasztás, hányás), valamint letargiát okoz.
