A sisakvirág fajok Európa nagy részén elterjedtek, főként a magasabban fekvő gyepek, cserjések régióiban. Dísznövényként kertekben is ültetik. Gyökerük gumószerűen megvastagodott, virágaik fürtökben állnak, jellemzően lila, de kékes, ciklámen vagy fehér színűek is lehetnek. A nemzetség nevét adó sisak a színes csészelevelek összenövésével jött létre. A növény minden részében, de főleg a gumójában előforduló akonitin a legerősebb növényi mérgek egyike. Felnőtteknél 1 g szárított növény halálos lehet. A méreg a bőrön keresztül is képes felszívódni, ezért már a növény érintése is mérgezést okoz. A tünetek az expozíciótól számított 10-30 percen belül jelentkeznek; eleinte bizsergető, égető érzés tapasztalható a nyelven, a szájban, a garatban, majd a nyelőcsőben, valamint émelygés, hányás és erős gyomorgörcsökkel járó hasmenés alakul ki. A mérgezéskor csökken a vérnyomás és a mérgezettek jeges érzést tapasztalnak a vénákban. A méreganyag először serkentő, majd bénító hatást gyakorol a mozgatóidegekre, valamint a központi idegrendszerre. Súlyos esetben hidegrázást, látás- és hallászavart, izombénulást, majd légzésbénulás vagy szívmegállás révén halált okoz. Amennyiben túlélik, a mérgezés tartós szívproblémákhoz vezet. A sisakvirág rokonai közé, a boglárkafélék családjába sok más, erősen mérgező növény tartozik. Akonitint tartalmaz a kerti (Consolida ajacis) és a mezei vagy vetési szarkaláb (C. regalis) is, előbbi többféle színváltozatban elterjedt kerti dísznövény. Szintén mérgezőek a kertekben, parkokban fel-felbukkanó haranglábak (Aquilegia spp.), sarkantyúfüvek (Delphinium spp.) és a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa). Említést érdemel a mocsári gólyahír (Caltha palustris), mely a salátaboglárkával összetéveszthető; a réti boglárka (Ranunculus acris), amely főleg a legelő állatokat veszélyezteti (ezért úgy is emlegetik, mint a „pásztorok réme”); a tavaszi hérics (Adonis vernalis), amely a koratavasz egyik legszebb vadvirága. Az illatos hunyor is e családba tartozik, amelyről külön, részletesen írunk.
Állatok: Alkaloidjai elsősorban a szarvasmarhára, juhra, kecskére, lóra, nyúlra, kutyára, macskára és a baromfifélékre veszélyesek. Fogyasztása esetén nyálzás, puffadás, izomgyengeség, tántorgó járás, izombénulás, fokozott légzésszám, nehézlégzés jelentkezhet. Súlyos szívritmuszavar miatt hirtelen halál is bekövetkezhet.
