Kora tavasszal virágzó, kistermetű (15-40 cm), lágyszárú, félörökzöld védett évelő növény, mely zöld, zöldessárga virágjáról jól felismerhető (valójában a virágot alkotó szirmok csészelevelek). Hozzá hasonló a pirosló hunyor (H. purpurascens), itt azonban a csészelevelek halvány vöröses-ibolyás színűek. Bár természetes élőhelyén, erdőkben is találkozhatunk velük, kertekben, balkonládákban, parkokban gyakran ültetik e nem túl hivalkodó, de tetszetős növényeket. Minden részük mérgező, különösen a gyöktörzs, a tőlevelek és a magvak. A mérgezés tünetei az erős, szapora szívverés, nyálkahártyagyulladás, nyálfolyás, hányás, krónikus hasmenés, gyomor- és bélgyulladás, bódultság, támolygó járás.
Állatok: Legelő állatoknál okozhat mérgezést. Súlyos esetben az állat 3-4 napon belül elpusztul a központi idegrendszer bénulása következtében. A méreganyagok a szarvasmarha, kecske tejében – vagy kényszervágás esetén a húsában – is megtalálhatók.
