Pázsitfűfélék

A szénanátha kifejezés a pázsitfűfélékhez (illetve a szénának való lekaszálásakor jelentkező tünetekhez) köthető. A család tagjai az egész Földön elterjedtek és mindenféle éghajlati és termőhelyi viszonyok között megtalálhatók. Jellemző képviselőik például a perjék, csenkeszek, rozsnok fajok, jól ismert a tarackbúza, a csillagpázsit, vagy a komócsin; fontos haszonnövényeink legtöbbje is ebbe a családba tartozik (pl. búza, árpa, rozs, zab, köles, rizs, kukorica). A pázsitfűfélék pollenszórása májusban, júniusban erős, majd júliusban általában csökken, mivel a gyepek sok helyen kiszáradnak, „kiégnek” a nagy melegben. Fajaik időben egymást érve, és sokáig is virágoznak, így pollenszezonjuk ősz közepéig elnyúlik, a pollenjükre allergiások sokáig küszködnek a tünetekkel. A gabonafélék közül elsősorban a rozspollen allergizál, ugyanakkor pl. a zabpollen nem jut a levegőbe. A kaszálásnál, fűnyírásnál ügyeljünk arra, hogy a vágás magassága 3-4 cm körüli legyen, mert ez a gyepet nem károsítja, viszont elpusztíthatja a már növekvő gyomnövényeket. A fűpollen allergiások a strandokon, parkokban és egyéb zöldterületeken kerüljék az olyan pázsitot, amelyből pollen szóródik. Ezeken a területeken a fű nincs lenyírva, a zöld pázsiton kis kalászok vagy bugák figyelhetők meg. Az alábbi képeken virágzó pázsitfüvet mutatunk be.

A magasra növő fűfélék közül említést érdemel a nád és a dísznövényként kedvelt nádtippanok (pl. hibrid nádtippan – Calamagrostis × acutifolia, koreai nádtippan – C. brachytricha), az inváziós terjedésre is képes olasznád (Arundo donax) és a vörös alangfű (Imperata cylindrica 'Rubra'), de a többi díszfű faj (pl. évelő tollborzfű – Pennisetum alopecuroides, indiai köles – Pennisetum glaucum 'Purple Majesty') telepítése sem javasolt allergiások közelében, kertekben, utcafronton, ablak közelében. A nyári időszakot tekintve a parlagfű után a pázsitfűféléket tartjuk a pollenallergia egyik legfontosabb kiváltó tényezőjének.