A közönséges fagyal (L. vulgare) örökzöld cserje, gyakori sövénynövény. Levele lándzsás vagy hosszas tojásdad alakú, virága fehér, bogyótermése kb. fél cm átmérőjű, fekete színű, nyár végén, valamint ősszel jelenik meg és egész télen megmarad. Elsősorban a bogyók és a levelek elfogyasztása, főként gyerekeknél, súlyos mérgezést okozhat. Fagyallal való érintkezés során, pl. a cserje nyírásakor, erős bőrirritatív hatásra, ún. fagyalekcémára, lenyelés esetén hányásra, hasmenésre lehet számítani. Nagyobb mennyiség lenyelése esetén szívpanaszok, keringési zavar, vérnyomásesés, vesekárosodás, görcs, halál is bekövetkezhet. Tavasz végén, nyár elején hófehér bugavirágzatot hoz. Keresztreakció révén kőris- és olajfaallergiásoknál is tüneteket okoz, főleg magas sövények esetén, mert a fagyalvirágokból a viszonylag nagyméretű, és emiatt lefelé hulló pollenszemeket az alatta tartózkodók belélegezhetik. Ezért ajánlott a fagyal sövényt legalább 1 méter magasságig visszavágni. Viszonylag új kerti dísznövény a fényeslevelű fagyal (L. lucidum), amely fa méretűvé is megnőhet; a klímaváltozással invazív terjedésére is számíthatunk, ezért e növény ültetését kerüljük.
Állatok: Méreganyagaira érzékeny állatok a szavasmarha, juh, ló, kutya és a macska, amelyeknél hányást, hasmenést, étvágytalanságot, koordinációs zavart, szapora szívverést és szapora légzést okozhat.
