A spárgafélék családjának legnagyobb nemzetsége az Asparagus, mely tagjai kétlaki évelő növények, jellegzetes, a párolgást csökkentő redukált levelekkel (ún. fillokládiumokkal), kicsi fehéres virágokkal és bogyóterméssel. Legtöbbjük kedvelt szobanövény, mint például a tűlevelű aszparágusz (A. aethiopicus) vagy a fátyolaszparágusz (A. setaceus). Egyes források szerint ezek bogyótermésének fogyasztása gyermekeknél veszélyes lehet. A közönséges spárga (A. officinalis) hatóanyagai a szteroid szaponinok, valamint az aszparagin. A növény zsenge, megvastagodott hajtásai nem mérgezőek, sőt fogyasztásra alkalmasak. Színük alapján megkülönböztetünk fehér, lila és zöld spárgát. Gyökerének fogyasztása vizelethajtó hatású, fényes vörös vagy vörösesbarna bogyói éretlenül mérgezőek. Már kevés bogyó fogyasztása is okozhat mérgezést, de ezidáig csak enyhe gyomor- és bél panaszokat írtak le. Az aszparágusz fajok közeli rokona a szintén a spárgafélék családjába tartozó anyósnyelv vagy szobai tigrislevél (Sansevieria trifasciata), amely gyakori cserepes dísznövény. Rágcsálása nyálzást, lenyelése hányást, hasmenést okozhat.
Állatok: Az aszparáguszok bogyói számos háziállat, köztük kutyák és macskák számára mérgező, lenyelve hányás, hasmenés, hasi fájdalom, a bőrrel való érintkezés során allergiás bőrgyulladás alakulhat ki. Az érett spárga szarvasmarháknál okozhat mérgezést.
