Az ürömlevelű parlagfű vagy a köznyelvben egyszerűen parlagfű Észak-Amerikából közel egy évszázada került Európába, de intenzív terjedése néhány évtizeddel ezelőtt a tájhasználat változásával indult meg. Magyarország első számú allergén növénye (a becslések szerint a lakosságnak kb. 20%-a érzékeny a pollenjére). A nyálkahártyára jutva a parlagfű pollenből kiáramló fehérjék szinte azonnal allergiás válaszreakciót váltanak ki az erre érzékenyeknél, amely jól mutatja az allergén hatás kiemelt erősségét (a nyír pollen hatására ugyanez a válasz például csak 1-10 óra múlva jelentkezik). A parlagfűre allergiások könnyebben válhatnak allergiássá más növényekkel szemben is, illetve, ezáltal az asztma kialakulásának kockázata is jelentős mértékben nő. A parlagfű-allergia bármely életszakaszban kialakulhat, a gyerekek különösen veszélyeztetettek. Bőrrel érintkezve atópiás dermatitisz alakulhat ki. Hazánk jelenleg Európa parlagfűvel leginkább szennyezett területeinek egyike. A növényt az ország egész területén megtaláljuk, elsősorban a mezőgazdasági földterületeken; ezeken belül is leginkább a napraforgósokban és azok szegélyén, de például tök- és dinnyeföldeken, cukorrépa ültetvényeken is igen jellemző. A művelésből kivont fiatal parlagokon is általános, teljes felhagyás esetén azonban a többi gyom kiszorítja. Az ember által bolygatott területeken azonnal megtelepszik és még ugyanazon évben virágba borul. Irtása a legközelebbi forrást jelentő utak mentén és a települések gyomtársulásaiban, kertekben könnyen megoldható. Kisebb területek esetén a kézi gyomlálás, nagyobb területek esetén a kaszálás javasolt, még a virágzás megkezdése előtt. A nyár folyamán azonban sajnálatos módon vissza-vissza kell térni a területre, hogy ezt újra elvégezzük, mert máskülönben újrahajt (a kaszált területeken ráadásul különösen gyorsan) és újravirágzik, a kaszálás hatására pedig alacsonyabb szárat növesztve sokkal alacsonyabban, néha a kasza szintje alatt hozza virágzatait. A virágzási időben való kaszálása és ilyenkor a parlagfüves területeken való átjárás komoly egészségi kockázattal jár; ezt soha ne tegyük megfelelő (FFP3) maszk és egyéb védőfelszerelés használata nélkül (szemünk, ruhánk, bőrünk védelme is fontos ilyenkor)! A pollenszemek viszonylag kisméretűek és könnyűek, így a széllel több száz kilométer távolságra is könnyedén eljuthatnak. Az elterjedést szintén segíti, hogy egy növényen akár több tízezer mag is beérhet, amelyek aztán a talajban 30-40 évig is megőrizhetik csírázóképességüket.
A parlagfű virágzási ideje is hosszú: kb. július végétől októberig végéig tart. A parlagfű virágzás csúcsa jellemzően az év 34-37. hete közé esik (ekkor parlagfűpollen-riasztást adnak ki). Kertünket, földjeinket, útjaink szélét tartsuk rendben, ez mindannyiunk közös érdeke! Ezúton is felhívjuk a földhasználók figyelmét, hogy az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 17. § (4) bekezdése értelmében kötelező az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni (lásd ábra), és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani. Ennek elmulasztása a törvény 60. § (1) bekezdésének c) pontja alapján növényvédelmi bírsággal sújtható. A növény felismerése nem minden esetben egyszerű. Fiatalon könnyen beleolvad a környezetébe, s van arra is példa, hogy kezdetben büdöskének hiszik és nevelik. A parlagfű-allergia, a hiedelmekkel ellentétben, nem kezelhető házilag készült főzetekkel (parlagfű-lekvár, -tea, stb.) E „kezelés” súlyos allergiás reakciót okozhat. Bár a parlagfű nem mérgező, a belőle készült főzetek tartós fogyasztása agy- és vesekárosodást okozhat.
