A kialakuló beltéri radon-koncentráció nagyságát több, időben akár változó tényező alakítja egyidejűleg. Egyrészt a radon folyamatosan keletkezik a talajban, illetve az építőanyagokban található radioaktív izotópok bomlásakor, másrészt távozik az épület természetes és mesterséges szellőztetésével, pl. a nyílászárók résein keresztül, valamint mennyisége csökken a radioaktív bomlása következtében. Időjárási tényezők is befolyásolják a radon koncentrációt, mint például a légnyomás és páratartalom változása, a csapadék és a szél erőssége. A fentiekből következően a radon szintje napszakos és évszakos változást is mutat. Megfelelő mértékű huzat segítségével a radon szintje gyorsan lecsökkenthető, mivel a külső levegő radon-koncentrációja alacsony.

Fontos szerepe van az ajtók, ablakok szoros vagy hézagos illeszkedésének és a szellőztetés gyakoriságának a helyiségek légcseréjében és ezen keresztül a beltérben kialakuló radon-koncentrációk szempontjából. A kintről jövő alacsonyabb radon-koncentrációjú levegő felhígítja a belsőt. Nem várható magas radon-koncentráció azokban az épületekben, ahol a szellőztetést folyamatosan fenntartják friss levegő bejuttatásával. Tartósan magas radon-koncentráció csak ott alakulhat ki, ahová sok radon jut be, és ahol alacsony a levegő kicserélődési sebessége.

A radon-koncentráció egy épületen belül emeleti szintenként is különbözhet. A radon általában az épület alacsonyabban fekvő helyiségeiben halmozódik fel jelentősebb koncentrációban. A második emelet feletti lakásokban rendszerint nem mérhető magas radon-koncentráció. Ha a ház alatt van pinceszint, akkor a

Ugyan a radont csak 1900-ban fedezték fel, de a hosszan tartó káros hatását mintegy 300 évvel korábban már leírták. Az 1520-as években Georgius Agricola német orvos és geológus szerint a helyi bányászok körében halálos kimenetelű tüdőbetegségek nagyon gyakoriak voltak.

Paracelsus svájci orvos és tudós a XVI. század elején tanulmányozta a kelet-európai Erz–hegység föld alatt dolgozó bányászait, és azt találta, hogy sok bányász tüdőbetegségben halt meg. Arra a következtetésre jutott, hogy a munkások haláláért a bányákban jelen lévő por és gázok voltak a felelősek.

1879-ben két orvos, Harting és Hesse megállapította, hogy a halálozási arány Németországban és Csehszlovákiában dolgozó uránbányászok között a tüdőrákos megbetegedések aránya 75% -os volt. A több mint 10 évet dolgozó német bányászoknál kialakult az ún. Erz-hegyi betegség, amelyet később tüdőrákként azonosítottak. 1921-ben Margaret Uhlig volt az első, aki azt gyanította, hogy a rádium kibocsátása lehet az oka a tüdőrák kialakulásának.

1924-ben Ludewig és Lorenser úgy vélték, a bányászok tüdődaganatát a bányákban lévő radon gáz okozhatja. 1924-1932 között a csehországi Joachimstal és a németországi Schneeberg rádiumbányáiban megfigyelték, hogy gyakoriak a tüdődaganatos megbetegedések. Azt feltételezték, hogy a tüdődaganatok kialakulásának hátterében a radon-koncentráció állhat.

Bale (1951) és Harley (1952) voltak az elsők, akik rámutattak arra, hogy a légutakban lerakódott radon

A radon egy színtelen, szagtalan, emberi érzékszervekkel nem érzékelhető, természetes eredetű radioaktív nemesgáz, amely a minket körülvevő környezetben - a talajban, kőzetekben, vizekben és levegőben - egyaránt jelen van. A természetes sugárterhelésünk legnagyobb részt a radon és annak bomlástermékeinek belélegzésétől származik. A radonnak 39 izotópja ismert. A „radon” alatt a legtöbbször a radon elem 222-es tömegszámú izotópját (²²²Rn) értik. Ez közülük a legstabilabb a ²²²Rn, amely az 1.622 év felezési idejű Ra-226 (rádium) alfa-bomlásából keletkezik, és a belőle keletkező ²²²Rn szintén alfa-sugárzás kibocsátásával bomlik tovább. Ezek az izotópok az U-238 (urán) bomlási sorához tartoznak és kb. a bomlási láncolat közepén helyezkednek el. A ²²²Rn felezési ideje 3,8 nap, ennyi idő alatt csökken az aktivitása a felére, és ennyi ideje van kijutnia a keletkezés helyéről, mielőtt tovább bomlik. A radon különlegessége, hogy a bomlási sorban minden más elem előtte és utána szilárd, egyedül a radon gáz halmazállapotú. Ezért tud megszökni a keletkezés helyéről és felhalmozódni más helyen.

A 222-es mellett a radon 220-as tömegszámú izotópja (²²⁰Rn) is megtalálható a környezetünkben. A radon ezen izotópját „toron”-nak szokás nevezni. A toron a szintén természetes eredetű tórium-232 (²³²Th) bomlási sorába tartozó 224-es tömegszámú rádium-izotóp (²²⁴Ra) bomlásának a terméke. A toron mennyisége a környezetünkben általában kisebb és jóval