Miért nem állandó a beltéri radon-koncentráció?

A kialakuló beltéri radon-koncentráció nagyságát több, időben akár változó tényező alakítja egyidejűleg. Egyrészt a radon folyamatosan keletkezik a talajban, illetve az építőanyagokban található radioaktív izotópok bomlásakor, másrészt távozik az épület természetes és mesterséges szellőztetésével, pl. a nyílászárók résein keresztül, valamint mennyisége csökken a radioaktív bomlása következtében. Időjárási tényezők is befolyásolják a radon koncentrációt, mint például a légnyomás és páratartalom változása, a csapadék és a szél erőssége. A fentiekből következően a radon szintje napszakos és évszakos változást is mutat. Megfelelő mértékű huzat segítségével a radon szintje gyorsan lecsökkenthető, mivel a külső levegő radon-koncentrációja alacsony.

Fontos szerepe van az ajtók, ablakok szoros vagy hézagos illeszkedésének és a szellőztetés gyakoriságának a helyiségek légcseréjében és ezen keresztül a beltérben kialakuló radon-koncentrációk szempontjából. A kintről jövő alacsonyabb radon-koncentrációjú levegő felhígítja a belsőt. Nem várható magas radon-koncentráció azokban az épületekben, ahol a szellőztetést folyamatosan fenntartják friss levegő bejuttatásával. Tartósan magas radon-koncentráció csak ott alakulhat ki, ahová sok radon jut be, és ahol alacsony a levegő kicserélődési sebessége.

A radon-koncentráció egy épületen belül emeleti szintenként is különbözhet. A radon általában az épület alacsonyabban fekvő helyiségeiben halmozódik fel jelentősebb koncentrációban. A második emelet feletti lakásokban rendszerint nem mérhető magas radon-koncentráció. Ha a ház alatt van pinceszint, akkor a radon elsődlegesen itt dúsul fel és csak kisebb mennyiség jut be a földszinten lévő helyiségek légterébe, de gyakran előfordul az is, hogy a földszinten magasabb radon-koncentráció mérhető, mint alatta a jól szellőző pinceszinten. Külföldi tapasztalatok alapján a magasabban lévő helyiségekben is kialakulhat emelkedett radon szint, ha a radon szabad áramlással fel tud jutni födém áttörési pontok, pl. csővezetékek mentén.

A Magyarországon uralkodó kontinentális éghajlat mellett rendszerint ősszel és télen lehet a legmagasabb, tavasszal alacsonyabb és nyáron a legalacsonyabb átlagos radon szinteket mérni. A nyáron mért átlag érték az őszi átlagérték töredéke is lehet a sokkal gyakoribb és erőteljesebb szellőztetésnek köszönhetően. A napi minimum és maximum értékek között nem ritka a 2-5-szörös különbség.

A rövidebb idejű (3-5 napos) műszeres mérések során szerzett tapasztalat alapján azokban az épületekben, ahol az ajtók és ablakok zárva tartásával a szellőzés minimalizált volt, a levegő radon-koncentrációja egy kezdeti emelkedő szakasz után - általában legfeljebb 3 napon belül - egy kvázi egyensúlyi állapotba jutott és utána már csak ezen érték körül ingadozott. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a rövid idejű radonmérések javasolt minimális időtartama 3 nap lezárt épületek esetén is.

Gyakran tapasztalt jelenség, hogy azon épületekben, amelyek fala salakbetonból készült és/vagy a födémje, aljzata tartalmaz salakfeltöltést, magasabb radon-koncentráció mérhető, mint egy hasonló adottságú, salak nélküli épületben. Ez azzal magyarázható, hogy a salakokban található természetes radioaktív izotópok mennyisége gyakran magasabb, mint az átlagos építőanyagé és ezért több radon szabadul fel belőle.

Miért változik a beltéri radon-koncentráció egy