A radioaktivitásról dióhéjban

Természetes és mesterséges eredetű sugárterhelésünk

Sugárterhelésünk forrásai, csoportosítása

A környezetünkben jelen lévő radioaktív izotópok egy része természetes módon, a Föld keletkezése óta jelen vannak. A tőlük származó sugárterhelésünket nevezzük természetes eredetű sugárterhelésnek. Radioaktív izotópokat, valamint ionizáló sugárzást emberi tevékenység során szándékosan, vagy egy folyamat melléktermékeként is létrehozunk. Az ezektől származó sugárterhelésünket nevezzük mesterségesnek.

A bennünket érő sugárterheléseket osztályozhatjuk aszerint, hogy annak forrása a szervezetünkön belül, vagy azon kívül helyezkedik el, ily módon beszélhetünk belső- vagy külső sugárterhelésről.

Az ionizáló sugárzások egészségkárosító hatását felismerve szigorú szabályozást léptettek érvénybe az egészségkockázatok minimalizálása és elfogadható szinten tartása végett. A szabályozás megkülönbözteti a lakosságot és a munkavállalókat. A lakosság esetében szigorúbb követelmények vannak felállítva, mivel ezen csoportba tartoznak a csecsemők, a gyerekek és a betegek is, valamint az ionizáló sugárzás alkalmazása miatti többlet sugárterhelés nem munkaköri teendőik ellátása miatt éri őket. A munkavállalók esetében nagyon szigorú korlátokat vezettek be, és ezek teljesülését ellenőrzik is az érintett személyek külső sugárterhelésének közvetlen mérésén, a munkahelyi környezet sugárzásterének ellenőrzésén, és szükség szerint a személyek belső szennyezettség ellenőrzésén keresztül. Ezen felül a munkavállaló csak felnőtt lakos lehet, akinek az egészségi állapotát orvosi felülvizsgálatokkal is ellenőrzik. A munkavállalók sugárterhelésére megszabott korlátokat úgy választották meg, hogy a korlát elérésekor kapott dózis egészségkockázata is alacsony maradjon,

Ionizáló sugárzások ű

A radioaktivitás a környezetünk természetes jellemzője. A természetes radioaktív anyagok változó mennyiségben megtalálhatóak a minket körülvevő levegőben, vízben, talajban és kőzetekben csakúgy, mint az emberi testben is.

A természetes radioaktív sugárzásért részben a Föld keletkezése óta a földben található hosszú felezési idejű, le nem bomlott természetes eredetű radioaktív izotópok felelősek, részben pedig a kozmikus sugárzás, ami az űrből érkezik.

Radioaktivitásról akkor beszélünk, mikor a nem stabil szerkezetű kémiai elemek - mint például a természetben megtalálható urán (235U és 238U) és tórium (232Th) – egy energia-felszabadulással járó folyamat során bomlanak, és eközben különböző, új kémiai elemek keletkeznek. Ezek szintén instabilak, azaz radioaktívak, és ezért ezek az elemek is tovább bomlanak addig, amíg stabil elemek alakulnak ki. A bomláskor felszabaduló energia a radioaktív sugárzás. Az elbomló elemet anyaelemnek, a keletkező bomlásterméket leányelemnek nevezzük.

A sugárzásoknak több fajtája ismert. Az egyik lehetséges felosztás közöttük az ionizáló és nem-ionizáló sugárzások csoportjába való besorolás.

A nem-ionizáló sugárzások olyan elektromágneses sugárzások, amelyeknek a frekvenciája nem haladja meg a 3 PHz (petahertz (1015 Hz) értéket, és ezért az ionizációhoz nincs elegendő energiája. A mindennapi életben körülvesznek bennünket ilyen sugárforrások, például a TV- és rádióadók, a mobiltelefon készülékek és bázisállomások, az egyéb vezeték nélküli eszközök, valamint a mikrohullámú sütő is.

Minden jog fenntartva © 2026 Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ

rrf badge

rrf badge