Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem. Az ipari mértékű környezetszennyezés csökkentésén túl, mindennapi életünkben is több helyen tetten érhető a környezetre káros hatások csökkentésére való törekvés, gondoljunk csak a szelektív hulladékgyűjtésre vagy az energiatakarékos háztartási berendezésekre!
A környezet megóvása érdekében tett intézkedések hatására egyre többször találkozhatunk ún. ökocímkével rendelkező termékekkel. Ezekre a termékekre általánosságban az a jellemző, hogy előállításuk, felhasználásuk és újrahasznosításuk a lehető legkisebb környezeti terhelés mellett valósul meg.
Az Európai Unióban 1992-ben határozták meg először az ökocímkék odaítélésére vonatkozó kritériumrendszert, amely mostani formáját 2010-ben nyerte el. Számos termékkategória kaphatja meg ezt a címkét, mint pl. elektronikai berendezések, vegyiáruk (pl. mosó- és tisztítószerek), ruházati termékek. Az egyes terméktípusokhoz külön kritériumrendszer került meghatározásra, de minden esetben elmondható, hogy nem ítélhető oda a címke, amennyiben a termék az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK rendelet (CLP rendelet) értelmében mérgező, környezetre veszélyes, rákkeltő, mutagén vagy a szaporodóképességre káros besorolással rendelkező anyagot vagy keveréket, illetve a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendelet szerinti engedélyköteles anyagot tartalmaz.
A mosó- és tisztítószerek, valamint általában a vegyiáruk esetében - a szigorú feltételrendszer ellenére - sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bár ezek a termékek a környezetre a lehető legkisebb