Tudnivalók a magánkutakról

Magyarországon a lakosság kb. 2%-a ismeretlen forrásból jut ivóvízhez, feltehetőleg jelentős részük saját kútját használja ivóvízellátás céljából. A kútvízfogyasztás elsősorban a tanyás településeken, üdülőövezetekben, külterületen jellemző, de sokan a vezetékes ivóvíz mellett kiegészítésként kútvizet is használnak.

A magánkutak nagy része sekély mélységű talajvíz kút, esetleg réteg- vagy karsztvízre telepített fúrt kút, amelyek ki vannak téve a felszíni szennyezéseknek, ráadásul e szennyezések egy része a magánkút tulajdonosának tevékenységéből is származhat. A magánkutak vize mikrobiológiai és kémiai szempontból is gyakrabban kifogásolt, mint a vezetékes ivóvíz. A fekális eredetű, szennyvíz szikkasztásból származó mikrobiológiai szennyezés, illetve a mezőgazdasági tevékenységre visszavezethető nitrát- és növényvédőszer-maradékok jelentik a legnagyobb közegészségügyi problémát. A szennyvízzel szennyezett kútvízben súlyos megbetegedést okozó kórokozók is előfordulhatnak. A nitrát különösen csecsemők és kisgyermekek számára veszélyes, az ún. methemoglobinémiás megbetegedést („kék-kórt”) okozhatja, amely akár halálos kimenetelű is lehet. Az utóbbi évtizedekben ilyen megbetegedést kizárólag magánkút vize okozott hazánkban, közműves ivóvíz nem.

Szintén közegészségügyi veszélyt rejt magában a saját kút és a közüzemi ivóvízhálózat illegális és szakszerűtlen összekötése, amely akár az egész települési ivóvízhálózat elszennyeződését is eredményezheti. Éppen ezért saját kutat közműves ivóvízhálózatra rákötni semmilyen körülmények között nem megengedett.