Rosszindulatú elváltozások, onkológiai megbetegedések értékelése orvosi alkalmasság végzésénél

A daganatos megbetegedések alapvetően genetikai megbetegedések, mutációk sorozatából létrejövő elváltozások a szervezetben, így a kialakulás esélye a legtöbb daganattípusnál örökölhető (pl. emlő-, colon-, endocrin carcinomás betegek közeli rokonai közt több mint háromszoros az adott neoplázia előfordulási gyakorisága). Azonban a genetikai változásokat környezeti hatások, tényezők is okozhatják (pl. egy tanulmánnyal bizonyították, hogy a japán emberek közt gyakoribb a gyomorcarcinoma előfordulása, de ha Kaliforniába költöznek, akkor a gyomortumor előfordulási gyakorisága lecsökken a körükben).

Környezetből/munkakörnyezetből származó karcinogén anyagok pl. a szerves vegyszerek (rovarölő szerek, aromás vegyszerek, gyomirtók), a dohányfüst (szénmonoxid, aceton, fenol, formalin, toluol), a nehézfémsók, egyes vírusok (HSV, HPV), a radioaktív és ionizáló sugárzás, az élelmiszergyártásnál használt egyes anyagok (nitritek, nitrátok) és a légszennyező anyagok (azbeszt, kvarcpor, arzén, benzantracén, szilícium). Különös figyelemmel kell lennünk a vegyiparban, fém- és műanyagiparban, kohászatban, bányászatban, gumiiparban és a mezőgazdaságban dolgozó munkavállalókra, mert az ő környezeti tényezőkből adódó egészségkárosodásuk lehet a legnagyobb, ők a legveszélyeztetettebbek. Ha a munkanamnézisben az IARC (Nemzetközi Rákügynökség) által rákkeltőnek minősített anyag vagy expozíciós körülmény igazolható, akkor a munkahelyi carcinoma esélyét fel kell vetni és ki kell vizsgálni.

A daganatos megbetegedésekhez rákmegelőző állapotok vezethetnek. Ilyen pl. a szájüregi leukoplakia (fehéres színű felrakódás a szájnyálkahártyán, ami dörzsöléssel nem távolítható el); gégetumorok esetén gyakori a rekedtség, nyelési nehezítettség, gombócérzés és fogyás, vastagbéltumorok megelőző állapotában gyakran colonoscopia során polypusokat találnak; bőrtumorok esetén a naevus aszimmetrikussá válhat, változhat a mérete/átmérője, színe, széle; Paget-kór csontpanaszokat okoz; májcirrhosis esetén fizikális vizsgálattal nagyobb méretű májat tapinthatunk és a laborban a májenzimek eltérését tapasztaljuk; nőgyógyászati tumorok kezdetleges stádiumában pedig rendellenes vérzés, folyás léphet fel. Amennyiben a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat keretén belül kerülnek felszínre ezek a tünetek, panaszok, minél rövidebb időn belül segítenünk kell a munkavállalót, hogy a szükséges szakorvosi vizsgálatot elvégezzék nála. Sajnos 2015 óta az üzemorvosok beutalási jogosultságát korlátozták, így a szakrendelések családorvos kollégához irányítva, háziorvosi beutalóval vehetőek csak igénybe.

Az ESMO ajánlás szerint daganatos betegeknél kiemelten fontos, hogy amint az általános állapotuk engedi, munkát vállaljanak, és ha lehetséges, akkor vissza tudjanak állni korábbi munkakörükbe dolgozni. Ennek oka anyagi, pszichés (társas kapcsolatok, új barátok) illetve az, hogy a munkavállaló ne a betegségére gondoljon egész nap, hanem tevékenynek érezhesse magát. Vannak azonban olyanok, akik pont a daganatos megbetegedésük és a szükséges műtétek, kezelések miatt nem tudnak a korábbi munkakörükbe visszaállni, őket – ha lehetséges – érdemes távmunkával, más munkakörrel, rugalmas munkaidővel, részmunkaidővel, munkahelyi szünetek beiktatásával foglalkoztatni. Amennyiben kérdéses az utókezelés várható hossza, illetve a jelentkező mellékhatások erőssége, úgy érdemes a munkavállalónak próbaidőt kérnie, még akkor is, ha a korábbi munkahelyére áll vissza dolgozni. A munkavállaló munkába való visszaállását nagyban megkönnyíti, ha pszichésen támogatjuk őt és nem tesszük ki negatív munkahelyi hatásoknak a betegsége miatt (pl. nem becsüljük alá a teljesítményét, nem csonkítjuk meg indokolatlanul a feladatköreit).

Alkalmasság véleményezésénél figyelembe kell vennünk, hogy a daganatos megbetegedéssel küzdő vagy már gyógyult munkavállaló/tanuló rendelkezik-e bármilyen maradandó „segédeszközzel”, ami esetleg problémát okozhat neki a munkája elvégzésében. Ilyen lehet pl. a tracheostoma, amellyel nem javasolt allergizáló anyaggal, füsttel, porral szennyezett munkakörnyezetben dolgozni. PEG-et használóknál ellenjavallt az emelés és a fizikai munkavégzés, valamint meg kell oldani a tápszer megfelelő tárolását is (külön erre a célra elkülönített hűtő a legideálisabb). Sztómát viselőknél megfelelő higiénés körülményekre van szükség a munkahelyen, kontraindikált a meleg munkakörnyezetben végzett munka, az emelés és a fizikai munka. A parókát hordók, állandó hólyagkatéterrel élők, kerekesszékkel/mankóval/járóbottal közlekedők is egyéni mérlegelést igényelnek.

2024 őszén az Európai Bizottság kiadott egy tanulmányt, amely feltérképezte az EU-tagállamokban és az EGT-hez tartozó EFTA-államokban (Izlandon, Liechtensteinben, Norvégiában) a rákbetegséggel küzdő munkavállalók munkahelymegtartását és a munkába való visszatérését elősegítő intézkedéseket. Ez a vizsgálat azért is fontos, mert a hatékony terápiáknak köszönhetően a rák túlélési aránya jelentősen megnőtt. A ráktúlélők száma ma már több mint 12 millió a vizsgált tagállamokban, akiket, ha sikerül visszaintegrálni a munka világába, akkor az felbecsülhetetlen haszonnal jár mind az egyén, mind a társadalom szintjén. A kutatás elvégzéséhez interjúkat, online felméréseket, workshopokat végeztek az érintettekkel, valamint szakirodalmi adatokat is áttekintettek és felhasználtak. Összességében azt találták, hogy a legtöbb országban hiányoznak a kifejezetten rákbetegekre és a túlélőkre vonatkozó, munkahelymegtartásra/reintegrációra vonatkozó jogi keretek és szabályzások. Sokkal gyakoribbak a fogyatékossággal élők vagy krónikus betegségben szenvedők munkahelymegtartására és munkába való visszatérésére vonatkozó jogszabályok, amelyek bizonyos kritériumok teljesülése esetén a rákbetegekre és a túlélőkre is vonatkoztathatóak. Az intézkedések túlnyomó többsége az egyes szolgáltatók szintjén valósult meg (munkahelyi reintegrációs ügynökségek, alapítványi szervezetek, vállalati alapú beavatkozások). A leggyakoribb daganatos betegekre vonatkozó támogatási intézkedéstípus a munkahelyi körülmények módosítása és személyre szabása volt. A vizsgálatból kiderült, hogy a fizikailag megterhelő, alacsony képzettséget igénylő munkakörökbe tudtak legkevesebben visszatérni a rákbetegek közül, de az életkor, a daganattípus jellemzői (elhelyezkedése, stádiuma), a tünetek erőssége, a nem, az iskolai végzettség, a családi állapot és a jövedelem is befolyásolta a reintegrációt. A nők közül sokan azért tudtak csak később (vagy egyáltalán nem) visszatérni a munkába, mert rájuk hárul általában a családban a gondozási feladat is. A tanulmányban több bevált gyakorlatot állapítottak meg, amelyet széles körben is célszerű lenne alkalmazni. Ilyen például a munkába való reintegrációt elősegítő tanácsadás, az egészségügyi alapellátás, a szakellátás és a foglalkozás-egészségügyi ellátás közötti együttműködés javítása, a rákbeteg nőket érintő sajátos kihívások feltérképezése és segítése, a munkahelyi kommunikáció fejlesztése, a munkanélkülivé vált rákbetegek foglalkoztathatóságának javítása és a munkavállaló megváltozott képességeihez való alkalmazkodás. Bulgáriában a daganatos betegséggel küzdő fiatalok számára oktatási támogatást nyújtanak. Jövőbeni intézkedésekre vonatkozó ajánlások is születtek, mint a jogszabályi háttér kiterjesztése, a tudatosságnövelő intézkedések bővítése, képzési lehetőségek biztosítása, a pénzügyi összetevők javítása és további kutatások végzése.