A POLICIKLUSOS AROMÁS SZÉNHIDROGÉNEK (PAH-vegyületek) egyes szerves anyagok (pl.: fa, szén, olaj és üzemanyagok) tökéletlen égésekor keletkeznek. Több száz ilyen vegyület létezik a környezetünkben. A PAH-vegyületek egyaránt jelen vannak a bel- és kültéri levegőben, így az emberi szervezetbe kerülésük elkerülhetetlen, de az expozíció mértéke csökkenthető.
A helytelen lakossági fűtési módok, a járművek kipufogógázai, az ipari- és erdőtüzek, valamint a dohányzás miatt számos PAH-vegyület jut a környezetbe. Előfordulhatnak a gumi és műanyag lágyításához használt olajokban, így jelen lehetnek ezen alapanyagokból készült, illetve a gumi újrafeldolgozása során előállított használati tárgyakban is.
Mindemellett az ételeken keresztül is a szervezetünkbe juthatnak a PAH-vegyületek. A szennyezett levegőjű és talajú területeken termelt leveles zöldségekben, gyökérzöldségekben, olajnövényekben és gabonákban jellemzően megtalálhatóak az ilyen vegyületek, valamint a grillezés során a levegőbe és ételeinkbe is kerülhetnek. Nagyobb mennyiségben találtak PAH-vegyületeket a hagyományos módon füstölt, illetve szárított élelmiszerekben, illetve a zsírokban és az olajokban. Az ételkészítés módja tehát hatással van az expozíció mértékére, például használt olajban való sütéskor, ételkészítés közben nemcsak az ételben, hanem a beltéri levegőben is megnő a koncentrációjuk, melyen tovább ronthat a szellőztetés esetleges elmulasztása. A grillezés során termelődő füstből a levegőbe és ételeinkbe is kerülhetnek PAH-vegyületek.
Ezen vegyületek közül számos bizonyítottan rákkeltő (pl.: benzo[a]pirén). Többségük hormonháztartást zavaró hatású, ezzel számos kóros állapot kialakulásának kockázati tényezőiként tartják számon. Fejlődő szervezetre hatva megzavarják a nemi fejlődést, az idegrendszer normális fejlődését, zavarják az immunvédekezés megfelelő kialakulását. Felnőtt korra így a termékenység csökkenését eredményezik.
Az ismert egészségkárosító hatásuk következtében számos élelmiszerben (pl.: olajok, zsírok, füstölt húsok, bébiételek, anyatej-helyettesítő tápszerek) egyes PAH-vegyületek mennyiségére vonatkozó határértéket állapítottak meg az Európai Unióban. Továbbá határérték vonatkozik a kültéri levegőminőségre, valamint a gyermekjátékokra, gyermekápolási termékekre, műanyag és gumi termékekre, műfüves labdarúgópályák töltőanyagára.
Gondos odafigyeléssel csökkenthető a PAH-vegyületeknek való kitettség. Várandós vagy kisgyermekes anyáknak ajánlott a forgalmasabb közlekedésű városrészek elkerülése, különösen rossz minőségű levegő esetén. A gépjármű használata helyett a tömegközlekedés vagy a kerékpározás előnyben részesítése javasolt. Az avar és a kerti hulladék elégetése helyett komposztálással vagy szelektív gyűjtéssel szintén hozzájárulhatunk a PAH-vegyületek kibocsátásának csökkentéséhez. Jogszabály szerint tilos a hulladékok, műanyagok, gumik, fáradt olaj, festett, ragasztott vagy lakozott faanyagok égetése.
Kismamáknak és gyermekeknek célszerű kerülni a kerti grillező füstjét és nem ajánlott sokat fogyasztani a hagyományos füstöléssel tartósított élelmiszerekből. Javasolt előnyben részesíteni az ételek párolását, főzését a sütéssel (különösen a használt olajban, illetve faszénen való sütéssel) szemben. Kifejezetten javasolt a dohányzásról való leszokás, vagy legalább annak mellőzése beltérben, várandós anyák és kisgyermekek közelében.
A NÖVÉNYVÉDŐ SZEREK (más néven peszticidek) olyan kémiai vagy biológiai anyagok, melyekkel az ember által kártevőnek minősített élő szervezetek elpusztíthatók, vagyis jellegükből adódóan mérgek. A növényvédő szerek alkalmazása szerves része a mai mezőgazdaságnak, felhasználásuk célja a terméshozam növelése, és a minőség javítása. Hatásspektrum szerinti főbb csoportjaik: rovarölő szerek (inszekticidek), gyomirtók (herbicidek), gombaölők (fungicidek), rágcsálóirtók (rodentocidek), algaölő szerek (algicidek), egyéb növényvédő szerek (pl. atkaölő, csigaölő, baktériumölő stb.).
A MIKOTOXINOK olyan vegyületek, melyeket különböző penészgombák termelnek. A penészgombák nagy alkalmazkodóképességük következtében bárhol előfordulhatnak a természetben, illetve mesterséges környezetben is. Létfolyamataik fenntartásához különböző vegyületeket állítanak elő, melyek egy része hasznos vegyület (pl.: antibiotikum), míg számos közülük káros egészséghatással bír. Ez utóbbiak a mikotoxinok, melyek között vannak vese- és májkárosítók, sejt-, illetve idegmérgek, rákkeltő hatású vegyületek, illetve hormonháztartást zavaró vegyületek. Egyesek mutagén és immunszuppresszív biológiai hatásokat válthatnak ki. Jelenleg több, mint 400 mikotoxint ismerünk, melyek közülük kevesebb, mint 20 toxin rendelkezik kiemelkedő humán- és állategészségügyi jelentőséggel. Ezek közül a legfontosabbak az aflatoxinok, az ochratoxin A, a fumonizinek (pl.: fumonizin B1), a trichotecének (pl.: deoxynivaleon), valamint a zearalenon. E vegyületeket főként az Aspergillus, Penicillium és Fusarium gombanemzetség tagjai termelik.
A FTALÁTOK olyan vegyületek, amelyeket az ipar elsősorban lágyítószerként alkalmaz, mivel a műanyagok rugalmasságát és élettartamát növelik. Nem képeznek erős kémiai kötéseket, ezért a különböző termékekből hosszú ideig képesek felszabadulni.
AZ ÉGÉSGÁTLÓK olyan vegyületek, melyeket különféle használati és berendezési tárgyak, illetve építőanyagok tartalmazhatnak, hogy csökkentsék azok gyúlékonyságát és ezáltal növeljék a termék használatának biztonságát. A termékekből a környezetbe kerülve csak nagyon lassan bomlanak le. Zsíroldékonyak, így felhalmozódhatnak az élő szervezetekben.
A BISZFENOLOK olyan szintetikus vegyületek, melyeket polikarbonát műanyagok és epoxigyanták gyártásához használnak, valamint PVC műanyagokban antioxidánsként alkalmazhatják. A biszfenolok közül a legelterjedtebb vegyület a biszfenol-A (BPA).