A kijelölt szabadvízi fürdőhelyeken napszaktól függetlenül jogszabály tiltja a horgászást a teljes fürdési szezonban.

A tiltás oka, hogy a horgászás közvetve és közvetlenül veszélyt jelenthet a fürdőzők egészségére, akkor is, ha nem egyszerre történik.

• Az etetőanyag és a csalimaradványok tápanyagot jelentenek a baktériumok elszaporodásához. A bomló szervesanyag oxigénhiányt és kellemetlen (pl. kénes) szagokat eredményezhet.
• Az így bejutó nitrogén és foszfor a kékalgák burjánzását is elősegíti. A kialakuló vízvirágzás nem csak esztétikai szempontból zavaró a fürdőzők számára – a víz elszíneződése, habzása, úszó algatömegek megjelenése miatt –, hanem a felszaporodott kékalgák toxinokat is termelhetnek. Ezek a toxinok az arra érzékenyeknél légúti irritációt, bőrkiütést okozhatnak.
• Az esetlegesen vízben maradt damil és horog balesetveszélyes, akár súlyos sérülést okozhat.

A fürdőzők egészségének védelme érdekében kiemelten fontos a tiltó szabály betartása.

A természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján történik a természetes fürdővizek osztályozása és a fürdővíz minőségének ellenőrzése.

Fürdővízminőség értékelése és a természetes fürdővizek osztályozása

A természetes fürdővizek osztályozása azt mutatja, milyen valószínűséggel fordulhat elő szennyezés az adott természetes fürdőhelyen.

A fürdővizek minőségi besorolása egy kockázatalapú rendszeren alapszik. Erre azért van szükség, mert egy természetes víztest állapota folyamatosan, akár óráról órára változhat, így a fürdővíz jellemző minőségéről érdemi információ egy-egy minta alapján nem, csak statisztikai módszerrel nyerhető. A minősítéssel azt jellemzik, hogy mekkora a kockázata az adott víztest szennyeződésének. Ez alapján négy kategóriába sorolhatóak a fürdővizek: kiváló, jó, tűrhető és kifogásolt. A jó vagy kiváló minőségű fürdővizek esetében nagyon alacsony annak kockázata, hogy egy adott napon szennyezés veszélyezteti a fürdőzők egészségét. A kifogásolt minősítésű fürdővizek esetében nagyobb a kockázat, bár jellemzően nem folyamatosan rossz a víz, hanem eseti, általában szélsőséges időjárási körülményekkel összefüggő szennyezések rontják le a vízminőséget. Nagy mennyiségű csapadék a partról vagy közeli (szenny)vízbefolyásokból moshat be szennyeződést. Ahol tartósan rossz a vízminőség, ott a területileg illetékes népegészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) véglegesen megtiltja a fürdőzést.

A természetes fürdővizek osztályozása általában a legutolsó

A természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről

A szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól szóló 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet 1. § (1) bekezdése szerint: „a folyóvizekben (folyók, állandó és időszakos vízfolyások, holtágak) és állóvizekben (mesterséges és természetes tavak), továbbá vízi létesítmények (csatornák) vizében (a továbbiakban együtt: szabad vizek) fürödni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá, illetve külön jogszabály szerint kijelölt fürdőhelynek minősülnek.”

A természetes fürdőkre vonatkozó közös európai szintű szabályozás a 2006/7/EK fürdővíz irányelv, melyet a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008. (IV. 3) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) ültetett át a magyar jogrendbe.

Természetes fürdővíz: a felszíni vizek minden olyan eleme, amelyek használatát a fővárosi és megyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) fürdési célra engedélyezte (a továbbiakban: fürdővíz), és amelyre nem áll fenn a fürdés állandó hatósági tilalma,

Természetes fürdőhely: fürdési célra engedélyezett víz és a hozzá tartozó vízparti terület (a továbbiakban: fürdőhely).

A fürdővíz használatának engedélyezése, fürdőhely kijelölése

A vízparti terület tulajdonosának kérelmére a területileg illetékes népegészségügyi feladatkörében eljáró fővárosi és vármegyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) fürdőhely kijelölési eljárást folytat le, melynek keretében dönt az üzemeltetni kívánt fürdőhely kijelöléséről.

A természetes

Mit kell tudni az algákról?

Az algák mennyisége és minősége a felszíni vizekben nem állandó, évszakonként ciklikusan változik. Amíg a kovamoszatok általában tavasszal, március és április hónapban tömegesek, addig a kékalgák (más néven cianobaktériumok) elszaporodásának időszaka a nyár, ami így egybeesik a felszíni vizek legintenzívebb turisztikai igénybevételével.

Amikor a lebegő életmódot folytató cianobaktériumok (ritkán más mikroszkopikus algák) nagy koncentrációban vannak jelen a vízben, vízvirágzásnak vagy vízszíneződésnek nevezzük. Gyakran szabad szemmel is láthatóak apró, zöld kötegek, illetve gombostűfejnyi gömbök vagy pelyhek formájában, esetleg felszíni hab formájában, de a víz kékeszöld elszíneződéséből, az átlátszóság csökkenéséből is következtethetünk a cianobaktériumok elszaporodására. Ezt a tömeges elszaporodást a vízben levő növényi tápanyagok feldúsulása és a napsütéses, szélmentes, forró időjárás együttese okozza, mely összefüggésben van a vízhőmérséklet alakulásával és a vízcsere hiányával is. A kékalgák jelenléte (még ha toxintermelő is) tehát nem vonz maga után automatikusan vízivirágzást, a környezeti feltételek megfelelő alakulása is lényeges a burjánzásukhoz.

A magyarországi vízterekben előforduló vízvirágzásokat néhány kivételtől eltekintve cianobaktériumok idézték elő, azonban egyéb algák tömegprodukciójára is lehet számítani. Az elmúlt években természetes fürdővizekben nem volt erre példa, de a Kis-Balatonon, a görbeházi szivárgó csatornában, és a hajdúszoboszlói téglagyári Öreg-tavon például megfigyelték különböző algák tömeges elszaporodását. Az első két esetben toxintermelést

Természetes fürdőhely területén a fürdési szezonban nem lehet horgászni

A szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól szóló 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 1. § (1) bekezdése szerint: „a folyóvizekben (folyók, állandó és időszakos vízfolyások, holtágak) és állóvizekben (mesterséges és természetes tavak), továbbá vízi létesítmények (csatornák) vizében (a továbbiakban együtt: szabad vizek) fürödni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá, illetve külön jogszabály szerint kijelölt fürdőhelynek minősülnek.

A BM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint tilos fürdeni az alábbi helyszíneken:

1. hajóútban;
2. hajóutat és hajózási akadályt jelző bóják, nagyhajók, úszó munkagépek és fürdés célját nem szolgáló úszóművek 100 méteres körzetében;
3. vízlépcsők és vízi munkák 300 méteres, hidak, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek 100 méteres körzetében;
4. kikötők, úszóműves kikötőhelyek, úszóműállások, hajóhidak, veszteglőhelyek, vízisportpályák, vízi repülőterek és hajókiemelő berendezések területén és 100 méteres körzetében;
5. egészségre ártalmas vizekben;
6. a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben;
7. vízi jármű kísérete nélkül a Balaton Somogy megyéhez tartozó területén, a parttól 1000 méternél, Veszprém és Zala megyéhez tartozó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra, valamint a Tisza-tó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra;
8. éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve, ha

Az algák mennyisége és minősége a felszíni vizekben nem állandó, évszakosan meglehetős szabályossággal változik. Amíg a kovamoszatok általában tavasszal, március és április hónapban tömegesek, addig a kékalgák (más néven cianobaktériumok) elszaporodásának időszaka a nyár, ami így egybeesik a felszíni vizek legintenzívebb turisztikai igénybevételével.

Amikor a lebegő életmódot folytató cianobaktériumok (ritkán más mikroszkopikus algák) nagy koncentrációban vannak jelen a vízben, vízvirágzásnak vagy vízszíneződésnek nevezzük. Gyakran szabad szemmel is láthatóak apró, zöld kötegek, illetve gombostűfejnyi gömbök vagy pelyhek formájában, esetleg felszíni hab formájában, de a víz kékeszöld színéből is következtethetünk a cianobaktériumok elszaporodására. Ezt a tömeges elszaporodást a vízben levő növényi tápanyagok feldúsulása és a napsütéses, szélmentes, forró időjárás együttese okozza, mely összefüggésben van a vízhőmérséklet alakulásával és a vízcsere hiányával is. A kékalgák jelenléte (még ha toxintermelő is) tehát nem vonz maga után automatikusan vízivirágzást, a környezeti feltételek megfelelő alakulása is lényeges a burjánzásukhoz.

A kékalgák által termelt toxinok nemcsak a vízi élővilágra hatnak, hanem az emberi szervezetre is veszélyesek lehetnek. A vízpermettel az orrba, légutakba és szembe kerülő kékalgák nyálkahártya-bántalmakat, asztmatikus tüneteket okozhatnak. Fürdőzőknél felületi érintkezés esetén bőrirritációt, a véletlenül lenyelt vízzel az emésztőrendszerbe kerülve pedig lázat, hányást és hasmenést idézhetnek elő. Ez utóbbi különösen gyermekeknél gyakori, és sokszor súlyos