Egészségügyi szolgáltatás az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyászati ellátásokkal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal – ideértve az ehhez kapcsolódó –, a halottak szállításával összefüggő külön jogszabály szerinti tevékenységeket is.
Szolgáltató által önállóan, saját nevében és felelősségére, valamint a közreműködő egészségügyi szolgáltató által nyújtott egészségügyi szolgáltatás egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély birtokában, abban meghatározottak szerint kezdhető meg, illetve folytatható.
A személyes közreműködői tevékenység bejelentés alapján, hatósági nyilvántartásba vételt követően kezdhető meg, illetve folytatható.
Egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedély kiadása, valamint hatósági nyilvántartásba vétele az egészségügyi államigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozik. Egészségügyi államigazgatási szerv, a fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatala, valamint az országos tiszti főorvos.
A Kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatala (a továbbiakban: