Az anyagok és keverékek veszélyeinek közlése a címkén és a biztonsági adatlapon keresztül történik.
Minden forgalomba hozott anyagot és keveréket a gyártónak, importőrnek, továbbfelhasználónak, illetve forgalmazónak címkéznie kell, ha az anyagot vagy keveréket a CLP rendelet osztályozási kritériumai szerint veszélyesként osztályozták az arra kötelezettek (gyártó, importőr, továbbfelhasználó). A címke tartalmi és formai követelményeit, valamint a címkeelemekre vonatkozó elsőbbségi elveket a CLP rendelet III. címe részletezi (17-34. cikk).
A címkét mindig azon tagállam(ok) hivatalos nyelvén (nyelvein) kell megfogalmazni, amely(ek)ben az anyagot vagy keveréket forgalomba hozzák. A szállítók a tagállamok által előírtnál több nyelvet is használhatnak címkéiken, feltéve, hogy valamennyi nyelven ugyanazokat az adatokat tüntetik fel. Ez azonban nem befolyásolhatja a kötelező címkeelemek olvashatóságát, és nem eredményezheti a címkézési követelmények alóli mentesülést.
A címkeelemeket jól láthatóan és letörölhetetlenül kell a címkén megjeleníteni. A címkét szilárdan kell rögzíteni a csomagoláson, és vízszintesen olvashatónak kell lennie, ha a csomag a szokásos helyzetében áll. A címke színének olyannak kell lenni, hogy a veszélyt jelző piktogram jól kitűnjön.
A CLP rendelet szerinti címkén az alábbi címkeelemeket kell feltüntetni (17. cikk):
- szállító(k) neve, címe és telefonszáma;
- lakosságnak szánt, csomagban lévő anyag vagy keverék névleges mennyisége;
- 18. cikkben meghatározott termékazonosítók;
- veszélyt jelző piktogram(ok);
- figyelmeztetés(ek);
- figyelmeztető (H) mondat(ok);
- óvintézkedésre vonatkozó (P) mondat(ok);
- kiegészítő információs mező.
1) Szállító(k) neve, címe telefonszáma
A CLP rendelet szerinti szállító bármely gyártó, importőr, továbbfelhasználó vagy forgalmazó, aki az anyagot – önmagában vagy keverékben – vagy a keveréket forgalomba hozza. Lehetséges, hogy ugyanahhoz az anyaghoz vagy keverékhez a szállítói láncban több szállító is tartozik, pl. ha a keveréket annak előállítója olyan forgalmazóhoz juttatja el, aki továbbértékesíti azt harmadik feleknek. A CLP rendelet 17. cikke azonban nem írja elő azt, hogy ilyen esetekben meg kell-e adni mindkét szállító elérhetőségét. Azt sem határozza meg a rendelet, hogy melyik szállító elérhetősége élvez elsőbbséget. Az alapvető követelmény csupán annyi, hogy legalább egy szállító szerepeljen a címkén. A CLP rendelet 45. cikke szerint bejelentett keverékek esetében a bejelentő adatait (név, cím, e-mail cím, telefonszám) kötelező megadni.
Ha a szállító úgy változtatja meg a csomagolást, hogy a CLP rendelet 17. cikkében előírt címkeelemek a neki átadott címkén, illetve csomagoláson szereplőtől eltérően jelennek meg, a szállító feladata az újracsomagolás és újracímkézés, és a saját nevét és elérhetőségét kell megadni a címkén. Ebben az esetben a szállító ki is cserélheti a szállítója elérhetőségét a sajátjával. Amennyiben a szállító nem változtatja meg a csomagolást, nem kötelező megadnia az elérhetőségét a címkén.
Abban az esetben, ha a szállító megváltoztatja a címkén szereplő nyelvet (nyelveket), akkor fel kell tüntetnie a saját elérhetőségét is az eredeti címkét kibocsátó szállító elérhetősége mellett, mivel ekkor a címke tartalmának helyes fordításáért ő a felelős.
2) Névleges mennyiség
A névleges mennyiséget a lakosságnak szánt anyag vagy keverék címkéjén minden esetben fel kell tüntetni, kivéve, ha ez a mennyiség a csomagon máshol már szerepel.
3) Termékazonosító(k) (18. cikk)
A termékazonosítónak lehetővé kell tennie az anyag vagy keverék megfelelő azonosítását. Általános szabály, hogy ugyanazoknak a termékazonosítóknak kell szerepelniük az anyag vagy keverék biztonsági adatlapján, mint amelyek a címkénél kiválasztásra kerültek.
Anyagok esetében a következő prioritásoknak megfelelően kell meghatározni a termékazonosítót:
- a CLP rendelet VI. mellékletében szereplő anyag esetén a harmonizált osztályozási és címkézési jegyzékben szereplő név és azonosító szám – mely lehet Index-, EK-, vagy CAS-szám;
- ha az anyag nem szerepel a VI. mellékletben, de szerepel az ECHA által létrehozott ún. osztályozási és címkézési jegyzékben, akkor a jegyzékben megadott név és azonosító szám;
- ha az anyag egyik jegyzékben sem szerepel, akkor a CAS-szám + az IUPAC nómenklatúrában megadott név vagy a CAS-szám + egy másik nemzetközi kémiai név, illetve,
- ha CAS-szám nem áll rendelkezésre, akkor az IUPAC nómenklatúrában megadott név vagy egy másik nemzetközi kémiai név.
Ha az IUPAC nómenklatúrában szereplő név meghaladja a 100 karaktert, akkor használható egy, a REACH rendelet VI. mellékletében meghatározott másik név (szokásos vagy kereskedelmi név, rövidítés) feltéve, hogy az osztályozási és címkézési bejelentés tartalmazza mind az IUPAC-nevet, mind az alkalmazott másik nevet.
Keverékek esetében a termékazonosítónak tartalmaznia kell a keverék kereskedelmi nevét vagy megnevezését és a keverékben lévő valamennyi olyan anyag megnevezését, mely hozzájárul a keverék veszélyességének meghatározásához az alábbi szempontok valamelyike alapján:
- akut toxicitás,
- bőrmarás,
- súlyos szemkárosodás,
- csírasejt mutagenitás,
- rákkeltő hatás,
- reprodukciós toxicitás,
- légzőszervi vagy bőrszenzibilizáló,
- célszervi toxicitás vagy
- aspirációs veszély.
Elegendő legfeljebb 4 kémiai anyagnevet megadni, kivéve, ha a veszély jellegének és súlyosságának érzékeltetéséhez több név megadása szükséges.
4) Veszélyt jelző piktogramok (19. cikk)
Az V. mellékletben meghatározott veszélyre utaló piktogramok fehér alapon fekete szimbólumok, a jól láthatósághoz kellően széles vörös kerettel; alakjuk az egyik csúcsán álló négyzet. A vörös szín pontos típusát, azaz a Pantone-szín számát nem írja elő a rendelet, a címkézők szabadon, tetszés szerinti vörös színt használhatnak.
A piktogramnak legalább a címke területének egy tizenötödét kell elfoglalnia, de a minimális terület nem lehet kisebb, mint 1 cm2.
Az egyes veszélyességi osztályokhoz, kategóriákhoz tartozó piktogramokat az I. mellékletben található, címkeelemeket tartalmazó táblázatok határozzák meg.
|
A csomag űrtartalma |
A 17. cikkben előírt információk céljára szolgáló címke méretei (milliméterben) |
Az egyes piktogramok méretei (milliméterben) |
|
Legfeljebb 3 liter: |
Ha lehet, legalább 52 x 74 |
Nem lehet kisebb, mint 10x10; Ha lehet, legalább 16x16 |
|
3 liternél nagyobb, de legfeljebb 50 liter: |
Legalább 74 x 105 |
Legalább 23 x 23 |
|
50 liternél nagyobb, de legfeljebb 500 liter: |
Legalább 105 x 148 |
Legalább 32 x 32 |
|
500 liternél nagyobb: |
Legalább 148 x 210 |
Legalább 46 x 46 |
A CLP rendelet VI. mellékletében szereplő anyagok esetén az ott megjelölt piktogramokat kell alkalmazni.
A piktogramok kiválasztása során figyelembe vehetők a 26. cikkben meghatározott elsőbbségi elvek.
5) Figyelmeztetések (20. cikk)
A figyelmeztetés a veszély súlyosságának relatív jelzésére alkalmas.
Az egyes veszélyességi osztályokhoz, kategóriákhoz tartozó figyelmeztetéseket a CLP rendelet I. mellékletében található, címkeelemeket tartalmazó táblázatok határozzák meg. A VI. mellékletben szereplő anyagok esetén az ott megjelölt figyelmeztetést kell alkalmazni.
Az elsőbbségi elvek (20. cikk) szerint a „Veszély” mellé nem alkalmazható a „Figyelem”.
6) Figyelmeztető (H) mondatok (21. cikk)
Veszélyességi osztályhoz és kategóriához rendelt mondat, mely leírja a veszély természetét, mértékét.
Az egyes veszélyességi osztályokra és kategóriákra, illetve felosztásokra vonatkozó releváns figyelmeztető mondatokat a CLP rendelet I. mellékletének 2-5. részében szereplő táblázatok határozzák meg. A VI. mellékletben szereplő anyagok esetén az ott megjelölt H mondatokat kell alkalmazni.
A figyelmeztető mondatokat a CLP rendelet III. mellékletének 1.1., 1.2. és 1.3. táblázatai határozzák meg, amely az összes uniós nyelven felsorolja a figyelmeztető mondatok pontos megfogalmazását.
Az elsőbbségi elvek (27. cikk) szerint minden veszélyességi osztályhoz vagy felosztáshoz párosuló H-mondatot szerepeltetni kell a címkén, kivéve, ha a párhuzamosság vagy ellentmondás nyilvánvaló.
A H-mondatok kódjai a „H” betűből és az azt követő három számból állnak (pl. H200), melynek első számjegye arra utal, hogy az adott mondat fizikai (2--), egészségügyi (3--) vagy környezeti (4--) veszélyre figyelmeztet-e. A kódok feltüntetése a címkén nem kötelező.
7) Óvintézkedésre vonatkozó (P) mondatok (22. cikk)
Az óvintézkedésre vonatkozó (P) mondatok a használatból vagy ártalmatlanításból eredő expozíció káros hatásainak megelőzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges óvintézkedésekre hívják fel a figyelmet.
Az egyes veszélyességi osztályokhoz és kategóriákhoz, illetve felosztásokhoz tartozó óvintézkedésre vonatkozó mondatok alfanumerikus kód szerinti teljes felsorolása a CLP rendelet I. mellékletének 2-5. részében levő táblázatokban szerepel.
Az óvintézkedésre vonatkozó mondatokat a CLP rendelet 22. és 28. cikkében foglalt rendelkezések, valamint a IV. melléklet 1. része szerint kell kiválasztani: figyelembe kell venni a figyelmeztető mondatokat és az anyag vagy keverék tervezett vagy ismert felhasználásait, valamint a IV. melléklet 6.1–6.5. táblázatában a használati feltételeket tartalmazó oszlopban szereplő alapvető utasításokat. A párhuzamosság és a redundancia kerülendő.
A CLP rendelet IV. mellékletének 2. része az összes uniós nyelven felsorolja az óvintézkedésre vonatkozó mondatok pontos megfogalmazását úgy, ahogyan meg kell jelenniük a címkéken. Ha az óvintézkedésre vonatkozó mondat szövegében perjel „/“ szerepel, az azt jelzi, hogy választani kell a perjel által elválasztott kifejezések közül, vagy adott esetben vesszőt vagy kötőszót használni. Ha a mondat szövegében három pontot „...” adtak meg a rendelet szerint, akkor nincs felsorolva minden alkalmazandó feltétel, ezért a gyártónak vagy szállítónak szükség szerint hozzá kell adni a releváns információkat.
Az elsőbbségi elvek (28. cikk) szerint maximum hat P-mondat szerepeltethető a címkén, kivéve, ha a veszély jellege vagy súlyossága megkívánja.
A P-mondatok kódjai a „P” betűből és az azt követő három számból állnak (pl. P102), melyek első számjegye elárulja, hogy az óvintézkedésre vonatkozó mondat általános érvényű (1--), vagy megelőzésre (2--), elhárításra (3--), tárolásra (4--), illetve hulladékként való elhelyezésre (5--) utal. A kódok feltüntetése a címkén nem kötelező.
8) Kiegészítő információs mező (25. cikk)
A kiegészítő információ célja olyan kiegészítő címkézési információk feltüntetése, amelyek a CLP rendelet 17. cikk (1) bekezdésének a)-g) pontjában foglaltakon túlmutatnak.
Ezek a kiegészítő címkézési információk két csoportra, a kötelező és a nem kötelező információk csoportjára oszthatók.
Kötelező kiegészítő címkeinformációk a következők lehetnek:
- Kiegészítő veszélyességi információk, melyeket a fizikai, egészségügyi vagy környezeti veszélyesség tekintetében osztályozott anyagokhoz és keverékekhez kell rendelni (EUH mondatok).
- Kiegészítő figyelmeztető mondatok, melyeket fel kell tüntetni egyes keverékeken (EUH mondatok).
- Más közösségi jogszabályokból eredő címkeelemek (pl.: REACH rendelet, mosó és tisztítószerekről szóló rendelet, biocid termékekről szóló rendelet).
- Egyedi formulaazonosító (UFI), az egészségi vagy fizikai veszély tekintetében osztályozott, és a CLP rendelet 45. cikke szerinti benyújtási követelmények hatálya alá tartozó keverékek esetén.
Egyedi formulaazonosító (UFI)
Az egyedi formulaazonosító (UFI) egy olyan alfanumerikus kód, amely a veszélyes keveréket összekapcsolja az egészséget érintő vészhelyzetre való reagálás szempontjából releváns információkkal.
Az UFI kötelező minden olyan forgalomba szánt, egészségügyi és/vagy fizikai hatás alapján veszélyesként osztályozott keverék esetében, amelyre a CLP rendelet 45. cikke bejelentési kötelezettséget ír elő.
Az információk benyújtására kötelezett vállalatok (továbbfelhasználók és importőrök) legkésőbb a bejelentést követően, de még forgalomba hozatal előtt kötelesek feltüntetni az UFI-t a keveréken.
Az UFI-t a keverékek veszélyességi információkat tartalmazó címkéjére kell nyomtatni vagy címkéjéhez rögzíteni. Gyakorlati okokból az UFI a csomagolásra is nyomtatható vagy rögzíthető mindaddig, amíg az veszélyességi címkeelemek közelében van. Mindenesetre az UFI-nak vészhelyzet esetén könnyen megtalálhatónak és jól láthatónak kell lennie, hogy segítse az olvashatóságot, ezáltal a toxikológiai központot a termék azonosításában és veszélyeinek feltárásában. Az UFI-kódot a nagybetűs „UFI:“ rövidítésnek kell megelőznie.
1. ábra: Példa egy UFI-val ellátott címkére (forrás: ECHA)
A nemzeti jogszabályok alapján be nem jelentett keverékek esetén a bejelentés és az UFI használata, a keverék tervezett felhasználásától függően, 2021. január 1-jétől lépcsőzetesen alkalmazandó:
- január 1-től a lakossági és foglalkozásszerű felhasználásra szánt keverékekre vonatkozóan,
- január 1-től az ipari felhasználásra készült keverékeket illetően, valamint
- január 1-től a vonatkozó határidők előtt a nemzeti rendszer szerint már bejelentett keverékek esetén.
A nemzeti jogszabályok szerint már bejelentett keverékeket 2025. január 1-jéig nem szükséges bejelenteni és az UFI feltüntetése céljából újracímkézni. Azonban, ha a bejelentés frissítése szükségessé válna a CLP rendelet VIII. mellékletének kritériumai szerint a vonatkozó 2021-es vagy 2024-es határidők után, a kötelezetteknek meg kell tenniük a bejelentést a keverék forgalomba hozatala előtt, továbbá a terméket el kell látniuk az UFI-val.
Az ipari felhasználásra szánt veszélyes keverékek esetében az UFI, alternatív módon, a biztonsági adatlap 1.1. szakaszában is feltüntethető a címke helyett. A csomagolás nélkül forgalmazott veszélyes keverékek UFI kódját szintén a biztonsági adatlap 1.1. szakaszában kell megadni.
Az UFI-kódok létrehozására szolgáló online eszköz az UFI Generátor, amely elérhető a Poison Centres (Toxikológiai Központok) weboldalon:
https://poisoncentres.echa.europa.eu/hu/ufi-generator
Nem kötelező kiegészítő címkeinformációk:
Előfordulhat, hogy a szállítóknak fel kell tüntetni olyan elemeket a címkén, amelyek nem kötelezőek, de szükségesek a termék kezeléséhez és használatához, például alapvető használati utasításokat. Az ilyen nem kötelező kiegészítő címkeinformációk, amelyek tartalma a szállító döntésére van bízva, nem képezik a CLP rendelet szerinti címkézési követelmények részét.
Az összes, a címkén vagy a csomagoláson feltüntetett nem kötelező kiegészítő információnak összhangban kell állnia az anyag vagy keverék osztályozásával. Ez azt jelenti, hogy az olyan kifejezés, mint a „nem mérgező”, „nem szennyező” vagy „ökologikus”, vagy az egyéb olyan mondatok, amelyek azt jelzik, hogy az anyag vagy keverék nem veszélyes, vagy a hozzárendelt osztályozással összhangban nem álló mondatok nem jelenhetnek meg a besorolt anyag vagy keverék címkéjén vagy csomagolásán.
Mentességek a címkézési és csomagolási követelmények alól (29. cikk)
A CLP rendelet 29. cikkének (1) bekezdése és I. mellékletének 1.5.1. szakasza eltérési lehetőséget ad az olyan csomagolás esetében, ami vagy annyira kicsi, vagy olyan alakú, illetve formájú, hogy lehetetlen teljesíteni a CLP 31. cikkében foglalt követelményeket (kihajtható vagy termékre rögzíthető címke vagy külső csomagolás).
Ha a 29. cikk (1) bekezdése nem alkalmazható, a CLP rendelet 29. cikkének (2) bekezdése és I. mellékletének 1.5.2. szakasza lehetővé teszi bizonyos címkeelemek elhagyását főként űrtartalomtól és veszélyességi besorolástól függően.
Egyedi szabályok a többrétegű csomagolások címkézésére (33. cikk)
A CLP rendelet 33. cikke szabályokat fogalmaz meg azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a veszélyes anyagok vagy keverékek csomagolása külső, belső és adott esetben köztes réteg(ek)ből áll, továbbá a veszélyes áruk szállítására vonatkozó ENSZ szabályok szerinti címkézési rendelkezéseknek is meg kell felelni.
Útmutató az 1272/2008/EK rendelet szerinti címkézéshez és csomagoláshoz:
