A Velencei-tó hazánk második legnagyobb természetes tava különleges védelmet igénylő nemzeti érték, emellett sokirányú felhasználása következtében, hazánk legfontosabb természeti kincsei közé sorolható. Mind idegenforgalmi mind halászati mezőgazdasági ipari hasznosítása révén rendkívül nagy a jelentősége, mindez indokolja, hogy jellemző vízminőségi adatait ismerjük.

A vízminősítésnél illetve állapot felmérésnél a lényeges klasszikus vízminőségi paraméterek mellett ma már - a szennyező források minőségi változásával - szükségessé vált a természetes vizeink radiológiai állapotának ismerete is.

A Velencei-tó ökológiai rendszerét felmérő szisztematikus vizsgálatra ez idáig nem került sor. Ezt a hiányt pótoltuk, amikor a Velencei-tó ökológiai rendszerében a természetes és mesterséges radionuklidok koncentrációját meghatároztuk.

A tó területén a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség mintavételezési pontjain tíz mintavételi helyet választottunk ki, és a kiválasztott pontokon mértük a vízben, szedimentben és a vízi-növényzetben a különböző természetes és mesterséges radionuklidok (²²⁸Ac, ²³⁴Th, ²²⁶Ra, ⁴⁰K, ³H, ¹³⁷Cs, ⁹⁰Sr) aktivitás-koncentrációját, valamint a tó jellemző halfajtáinak radioaktív szennyezettségét.

Az eredmények ismeretében meghatároztuk a lehetséges átviteli tényezőket a radionuklidok terjedési útvonalain.

A Velencei-tóban és egyéb felszíni vizekben mért valamint a WHO által ivóvízre ajánlott, és a 201/2001 sz. Kormány Rendeletben megadott, radioaktív anyagokra vonatkozó határértékeket a következő táblázatban foglaltuk össze:

A Balaton Közép-Európa egyedülálló természeti kincse, emellett sokirányú felhasználása következtében, hazánk legfontosabb természeti értékei közé tartozik. Mind idegenforgalmi mind halászati mezőgazdasági ipari hasznosítása révén rendkívül nagy a jelentősége, mindez indokolja, hogy jellemző vízminőségi adatait ismerjük. A kémiai vízminősítésnél a klasszikus komponensek mellett (oldott sótartalom, fontosabb anionok koncentrációja, szerves-anyag szennyezés, mikroelem tartalom, bakteriológiai állapot), nagyon fontos a hasznosítás szempontjából a tó radiológiai állapotának ismerete. Ilyen irányú a Balaton vízére vonatkozó szisztematikus felmérés még nem készült. Ezt a hiányt pótoltuk, amikor a Balaton ökológiai rendszerében a természetes és mesterséges radionuklidok koncentrációját meghatároztuk.

A tó területén tizenhárom mintavételi helyet választottunk ki, és a kiválasztott pontokon mértük a vízben, szedimentben és a vízi-növényzetben a különböző radionuklidok (²²⁸Ac, ²³⁴Th, ²²⁶Ra, ⁴⁰K, ³H, ¹³⁷Cs, ⁹⁰Sr) aktivitás-koncentrációját, valamint a tó jellemző halfajtáinak radioaktív szennyezettségét.

A gyakorlati vízhasznosításra vonatkozó vízminősítést illetve az egyes komponensekre vonatkozó határértékeket a WHO ajánlások alapján készült jogszabályok Európai Uniós előírások szabványok tartalmazzák.

A Balatonban mért és a WHO által ajánlott, valamint a 201/2001 sz. Kormány rendeletben megadott radioaktív anyagokra vonatkozó határértékeket a következő táblázatban foglaltuk össze:

TÁJÉKOZTATÓ

1999. július 15.

1999. nyarán nagy társadalmi érdeklődést váltott ki az a hír, miszerint az ország déli részében vett levegőminták aeroszol frakciójában a budapesti mintákhoz viszonyítva 30-50-szeres alfa-sugárzást mértek. Tekintve, hogy a hír sokakban aggodalmat keltett, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézete (OKK-OSSKI) adataira támaszkodva az alábbi tájékoztatást adja:

A dél-szláv katonai beavatkozások következtében esetleges levegőszennyezettség kimutatására az illetékes egészségügyi intézmények május elejétől fokozott monitorozási programot kezdtek. Felvetődött a kérdés, hogy a levegőt urán vagy annak oxidjai szennyezhetik. Ennek kimutatására az OKK-OSSKI alfa-spektrometriás méréseket kezdett és folytat, amelynek révén az urán 238-as izotópjának aktivitás koncentrációját mérik. Valóban azt találták, hogy két mintavételi ponton, Pécsett és Szegeden a levegőszűrők több alfa-sugárzó izotópot tartalmaznak, mint Békéscsabán és Budapesten. Hasonló módszerű mérésekre korábban nem került sor, s ezért jelenleg nem eldönthető, hogy valóban a katonai beavatkozások (szegényített-urán lövedékek), vagy egy korábban meglevő természeti anomália okozta a nagyobb mért értékeket. A további vizsgálatok folyamatban vannak.

Az értékek 20-40 mBq/m³-levegő tartományba esnek. Összehasonlításul szolgáljon, hogy a hazai lakások többségében 20-200 Bq/m³ ugyancsak alfa-sugárzó radon (²²²Rn) és bomlástermékei találhatók, azaz az uránkoncentrációkra vonatkozó adattok egymilliószor kisebbek.

Sugáregészségügyi szempontból tehát a nagy érdeklődést kiváltott "emelkedett alfa-sugárzás" semmiféle kockázatot nem jelent.

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS

2008. április 23.

2008. április 20-án az Országos Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálat (OSKSZ) riasztást kapott az ORFK főügyeletesétől az Ártándi Határátkelőhelyen történt eseménnyel kapcsolatosan. Az átkelőhely közúti sugárkapuja jelzett, amikor egy német rendszámú személygépkocsit ellenőriztek. Az ellenőrzés során előkerült egy kisebb dobozból egy 3 cm magas kb. 5 mm átmérőjű henger alakú üvegfiola, amelyben radioaktív anyagot gyanítottak.

Az Országos Katasztrófavédelem Vegyi felderítő kocsija Debrecenből a helyszínre ment, ahol megállapításra került, hogy a dobozon Radium felirat van, valamint az hogy az ampullában lévő anyag sugárzik. Az OSKSZ ügyeletese telefonon javasolta a személygépkocsi feltartóztatását, valamint a sugárforrás védett és őrzött helyen való elhelyezését.

Időközben az OSKSZ vezetője Dr. Turai István, az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) főigazgató főorvosa és az OSKSZ helyettes vezetője, Dr. Ballay László osztályvezető megszervezte Motoc Anna Mária fizikus ügyeletes kiszállását a helyszínre.

A helyszínen végzett sugárvédelmi mérések (mérőkészülék: Fieldspect kézi izotópazonosító spektrométer, FAG FH40 sugárzásmérő) bizonyították, hogy az ampulla Ra–226 izotópot tartalmaz. A forrás felületétől kb. 10 cm-re 70-80 µSv/h, 0,5 m-re 1,5-1,6µSv/h, 2 m-re 590-660 nSv/h dózisteljesítmény értékek voltak mérhetők. A mért értékekből a sugárforrás aktivitása MBq nagyságrendűnek volt becsülhető. A radioaktív anyag zárt üvegfiolában található, szemmel láthatóan a burkolat ép, nem sérült. Ellenőrzésre került a gépkocsi raktere is, radioaktív szennyezettség nem volt kimutatható. Figyelembe véve a dózisteljesítmény értékeket, valamint a rövid tartózkodási időket az intézkedő személyzet esetében a sugárzás káros hatásával nem kellett számolni.

A helyszíni szemle után az adatok jegyzőkönyvben rögzítésre, valamint minden érdekelt fél felé a szemle eredménye közlésre került. A sugárforrást további vizsgálatok céljából az OSSKI Akkreditált Sugáregészségügyi Laboratóriumába szállítottuk.

Az Intézetünkben végzett mérések során megerősítésre került, hogy a lefoglalt tárgyban, egy 3 cm magas, 5 mm átmérőjű henger alakú üvegampullában (amely egy réz henger alakú tokban, majd egy gyufásdoboz nagyságú dobozban volt elhelyezve) lévő kékes-szürke színű por sugárzó anyag.

Nagytisztaságú germánium (Ge) félvezető detektorral működő sokcsatornás analizátorral végzett gamma-spektrometriai vizsgálat a mintában Ra-226 izotópot és leányelemeit (Pb-214, Bi-214, Pb-210) mutatta ki, amelynek összaktivitása 15,1 MBq (5%-os mérési hiba mellett) volt.

Ugyanakkor méréssel bizonyítottuk, hogy a szállító dobozon radioaktív szennyezettség nem volt kimutatható, azaz a rádium mindvégig az üvegampullában maradt.

A Ra-226 és leányelemei által kibocsátott gamma-sugárzásból származó sugárzási terek mérési eredményeit (mérőműszer: FAG FH 40) a következő táblázat foglalja össze:

Figyelembe véve az anyag aktivitását, valamint a 23/1997. (VII.18.) a radionuklidok mentességi aktivitás koncentrációja és mentességi aktivitás szintének meghatározásáról szóló NM rendelet, és a 124/1997. (VII.18.) az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény hatálya alá nem tartozó radioaktív anyagok, valamint ionizáló sugárzást létrehozó berendezések köréről szóló Kormány rendelet előírásait a sugárforrás az atomtörvény hatálya alá tartozik.

A 16/2000. (VI.8.) EüM rendelet 14.§-a szerint Magyarországon a radioaktív anyag tárolása, használata, felhasználása, átalakítása engedélyköteles, továbbá a közuti szállítása az ADR 7. osztály előírásai szerint történhet. A további eljárások során be kell tartani a 17/1996. (I.31.) a talált, illetve lefoglalt radioaktív vagy nukleáris anyagokkal kapcsolatos intézkedésről szóló Kormány rendelet előírásait.

A sugárforrással kapcsolatba kerülő személyeket a Ra-226 és leányelemeiből származó gamma-sugárzás érheti, amely a háttérsugárzási szinthez képest többlet sugárterhelést eredményezhet. A külső sugárterhelés mértéke függ a sugárforrástól számított távolságtól, valamint az ott eltöltött időtől. A sugárforrás gépkocsival történő szállítása során, 6 óra utazási idővel számolva, a gépkocsi utasterében (távolság kb. 2 m) tartozkodó személyek esetében a többlet sugárterhelés nem haladja meg egy interkontinentális repűlő úton (10000 m felett) kapott többletsugárterhelés 10%-át. Ebben az esetben a többlet sugárterhelés károsító egészségügyi hatásával nem kell számolni.