Légzőszervi megbetegedések

A légzőszervi betegségek, illetve egyéb megbetegedések légzőszervi szövődményei, megnyilvánulásai sok esetben jelentenek munkaköri alkalmatlanságot vagy korlátozzák a tanuló pályaválasztását. Az alkalmatlanság oka leggyakrabban a légzőfelület beszűkülése, ezáltal egy általános teljesítménycsökkenés, nehézlégzés/fulladás és rossz közérzet, fáradékonyság alakul ki. Az egyén, mint fertőzőforrás is szerepelhet, de ha nem is fertőz, a köhögése/köpetürítése befolyásolhatja az alkalmasságot bizonyos munkaköröknél.

Légzőszervi megbetegedésre hajlamosítanak azok a munkahelyek, munkakörök, ahol tartósan por expozíciónak van kitéve a munkavállaló. A tüdőben lerakódó por mennyiségét és/vagy a légzőszervi betegség kialakulását befolyásolja a szemcseméret szerinti összetétel, a por anyaga, a porsűrűség, az expozíció időtartama, az egyéni érzékenység, a dohányzás, a pH, a fajsúly, az alak, a nedvszívó képesség és a munkaintenzitás. Ha a porterhelés a tisztító mechanizmusok (orrfújás, köhögés, csillók hajtotta nyákáramlás a nagy hörgőkben, nyákfilmáramlás a kis hörgőkben, fagocyták aktív transzportja) kapacitását meghaladja, az a fagocyták fokozott pusztulásával jár és a por normálisnál nagyobb hányada rakódik le a kötőszövetben és a tüdő nyirokrendszerében. Amennyiben előzetes alkalmassági vizsgálatra vagy beiskolázás előtti vizsgálatra jön a munkavállaló/tanuló, és munkaköréből adódóan a későbbiek folyamán légzőszervi károsodás előfordulhat, el kell küldenünk mellkasröntgen és légzésfunkciós vizsgálatra státuszrögzítés céljából, valamint fel kell hívnunk a figyelmét az egészségkárosodás lehetőségére, a védőfelszerelések használatának fontosságára, a munkakörnyezetben előforduló porcsökkentési eljárásokra (kiküszöbölés, kevésbé veszélyes anyagokkal való helyettesítés, a porkeltő folyamatok zárt rendszerűvé tétele, a szálló por keletkezésének megakadályozása az anyag nedvesítésével, szellőztetés, szűrés). A részletes foglalkozási anamnézis felvétele is nagy jelentőséggel bír, ugyanis, ha a későbbiekben foglalkozási megbetegedés gyanújával jelentkezne a munkavállaló, akkor ezt a diagnózis felállításához fel tudjuk használni. Egyes anyagok, porok speciális elváltozásokat okoznak a tüdőben (pl. a kvarcpor okozta koncentrikus szerkezetű granulomák, azbeszt indukált mesothelioma), azonban a legtöbb elváltozás alapján (pl. bronchitis, asthma, tracheitis, emphysema, fibrosis, gyulladás, oedema, rhinitis) nem tudjuk beazonosítani a pontos etiológiai ágenst, ezért fontos, hogy le legyen dokumentálva, hogy a munkavállaló pontosan milyen anyagokkal dolgozik. Tüdőfibrózist okozó porexpozícióban nem alkalmazható a 18 év alatti munkavállaló, a terhesség/szoptatás is kizáró tényező, ha a munkavállaló anamnézisében asthma bronchiale/szívbetegség (ISZB, billentyűbetegség) szerepel, ha a légzésfunkciós vizsgálaton idült károsodás igazolódik, ha akadályozott a munkavállaló orrlégzése, és amennyiben rekeszizom-betegségben szenved vagy tüdődaganat miatti műtéten/kemoterápián esett át.

Az alkalmasság megítélése szempontjából külön érdemes foglalkozni az alábbi kórképekkel:

1. Silicosis

A súlyos fibrózissal járó pneumoconiosisok közé tartozó megbetegedés. A tetraéderes szerkezetű kristályos kvarcot macrophagok fagocitálják, a szilícium-dioxid (kvarc) károsítja a lysosomalis membránokat, aminek hatására felszabadulnak a sejtpusztulást előidéző enzimek és a fagocitált kvarc. Ezután a szabaddá vált kvarcot újabb macrophag veszi fel, ami egy circulus vitiosust indít be. Az erek és a hörgőágak körül gócok alakulnak ki, ahol a kollagénrostok hyalinosan átalakulnak, a gócok összeolvadásával pedig progresszív masszív fibrózis jön létre. A betegség tünetszegényen kezdődik, első jele a terhelési tolerancia csökkenése, az obstruktív ventilációs zavar és a fáradékonyság. A későbbiekben köhögés, dohányzással párosulva légcsőhurut, légcsődeformitás és köpetürítés léphet fel. A betegség előrehaladott stádiumában nehézlégzés és jobb szívfél elégtelenség alakul ki. A silicosis szövődménye lehet még a KALB (krónikus aspecifikus légzőszervi betegségek), a silicotuberculosis és a Kaplan-szindróma. Az akut silicosis prognózisa igen rossz, a 10 éves túlélési esély 30%. Munkahelyek és foglalkozások, amelyek silicosis veszélyével járnak: szén-és ásványbányászat, alagútépítő, aknakezelő, zománcedény gyártás, fogtechnikus, gumi-és festékipar, súrolószer gyártás, porcelángyártás, üvegipar, kazántisztítók, öntödei munkások (homokfúvók), kőfaragó, porcelángyártó. A WHO 2002-es becslése szerint évente 30000 ember hal meg pneomoconiosisban, 1995-ben a WHO meghirdette a szilikózis csökkentésére szolgáló globális programját (GPES), amelynek célja 2030-ra felszámolni a silicosis előfordulását. Magyarországon a silicosis felszámolása terén jelentős előrelépést jelentett az 5/1987. (VII.22.) IpM-EüM-PM rendelet, mely 1987-től 3000 műszakban korlátozta az ércbányászok és 4000 műszakban a szénbányászok foglalkoztathatóságát. Amennyiben a beteg a silicosis diagnózis első felállításakor 50 évesnél fiatalabb, a továbbiakban szilikogén expozícióval járó munkakör betöltésére nem alkalmas, függetlenül a radiológiai és klinikai állapottól. Ha ennél idősebb korban történik az első diagnózis, a betegség szövődménymentes és a röntgeneltérés enyhe, akkor a munkakör változtatástól eltekinthetünk. Ha a silicosis szövődményes, indokolt a beteget pormentes munkakörbe áthelyezni. A kvarcport 1997-ben az IARC 1-es csoportú carcinogénné nyilvánította, a tüdőrák előfordulási gyakoriságát 1.37-szeresnek találták kvarc expozíció esetén a kontrollcsoporthoz képest.

2. Asbestosis

Ebben a betegségben szintén a macrophagtevékenység sérül. Az interstitialis gyulladásban gyakran jelennek meg azbeszttestek, majd tüdőfibrózis alakul ki, ventilációs zavart, illetve nehézlégzést okozva. Az azbesztexpozíció következményei sok esetben csak 20-30 év után jelentkeznek. Előrehaladott állapotban az alsó mellkasrész légzési kitérése is korlátozódik, cyanosis jelentkezik. A diffúziózavar következményeként dobverőujj is kialakulhat a betegnél. Az azbeszt által okozott légzőszervi foglalkozási megbetegedésnek négy megjelenési formája van: jóindulatú pleurális elváltozások (mellhártya plakkok, benignus mellűri folyadékgyülem, térképszerű mellhártya-meszesedés), asbestosis, mesothelioma és tüdőrák. Az azbeszt vonalas, szabálytalan tüdőhegesedést (fibrózis) okoz, mely az azbeszt expozíció megszűnése után is súlyosbodhat. A daganatképződésben szerepe van a rostok méretének, minél hosszabb és minél vékonyabb a rost, annál nagyobb a daganatképző potenciálja. Az erős dohányos, azbeszt expozíciónak kitett munkavállalók rizikója a tüdőrák kialakulására 50-90-szeres azokhoz képest, akik nem dohányoznak és nem dolgoznak azbeszttel. Azbeszt expozícióval járó munkakörök: azbeszt bányászat és feldolgozás, járműipar, hajógyártás, hőszigetelés, tűzvédelem, azbeszt textil gyártás, építőipar, azbeszt szigetelésű épületek bontása, papírgyártás, gumiipar. Az EU-ban az 1999/77/EC direktíva az azbeszt felhasználását 2005.01.01-től tiltotta be. A munkáltatónak biztosítania kell, hogy a munkavállalót érő azbeszt expozíció idővel súlyozott átlaga 8 órás időtartamra vonatkoztatva ne haladja meg a 0.1rost/cm³-t. A 12/2006. (III.23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szól, mely szerint az azbeszt bontás és mentesítés után a WHO által ajánlott fáziskontraszt-mikroszkóppal végzett levegő tisztasági vizsgálat kapcsán a megengedett azbeszt rost koncentráció 0.01 rost/ cm³. Az azbeszt helyettesítésére manapság már a legtöbb helyen mesterséges rostokat használnak (pl:üvegrostok, ásványgyapot,hőálló kerámiarostok), amelyek leginkább bőr-, szem- és legúti irritációt okoznak a  megengedett értékük a levegőben 1 rost/ml levegő.

3. Siderosis

Idegentest típusú pneumoconiosis, a vaspor, illetve a vas-oxidok által okozott gócos tüdőelváltozás. Jóindulatú, nem toxikus, a vaspor-expozíció után nem progrediál. Röntgenképen a vaspor jó sugárelnyelő képessége miatt markáns gócos árnyékoltságot mutat, a vaspor expozíció megszűnte után a röntgen elváltozás javulhat vagy meg is szűnhet, mivel a vas szövetoldékony.

4. COPD (Chronic Obstructive Pulmonary Disease)

Kialakulásában a krónikus bronchitis, az emphysema pulmonum és az asthma bronchiale vagy ezek kombinációja játszik szerepet. Rizikótényezői a dohányzás, az életkor (60 éves kor körül éri el a csúcsát), a nem (férfiaknál gyakoribb), a foglalkozási por-és gázexpozíciók, a meteorológiai tényezők (nedves-hűvös levegő), a rossz szociális tényező, az infekciók és öröklődő defektusként az alfa-1-antitripszin hiány. A COPD-t irreverzibilis, progrediáló légúti obstrukció jellemzi. Krónikus bronchitis esetében a bronchus nyálkahártya tartós hiperszekréciója és a submucosa mirigyrétegének megvastagodása alakul ki, a betegeknél köhögés, köpetürítés jelentkezik. A betegség akkor tekintendő krónikusnak, ha a bronchitis diagnózisa előtt legalább 2 éve fennállnak a panaszok, és évente legalább 3 hónapos perióduson át tartanak. A betegség előrehaladott stádiumában a beteg cyanotikus és nehézlégzéssel küzd, a tüdők felett sípolás, szörtyzörej hallható. Gyakori szövődményként légúti infekció lép fel. Emphysema pulmonum esetén a terminális bronchiolusoktól distalisan fekvő légutak kitágulnak és az alveolusok fala destruálódik, a kis légutak elasztikus rostjai károsodnak. A panaszok itt is leginkább a nehézlégzésből adódnak. Az asthma bronchiale gyakorisága növekvő tendenciát mutat, az elmúlt három évtizedben az allergiás megbetegedésben szenvedők száma megduplázódott. Rohamokban jelentkező, spontán vagy gyógyszeres beavatkozásra szűnő kilégzési nehezítettséget jelent. Főbb tünetei: mellkasi sípolás, nehezített kilégzés, köhögés, mellkasfeszülés és nehézlégzés. A tünetek hátterében a hörgőnyálkahártya megvastagodása, a fokozott nyákszekréció és a hörgők simaizom spazmusa áll. Foglalkozási asthmáról akkor beszélünk, ha az asthma bronchialét olyan anyag váltja ki, amivel a munkavállaló a munkája során került kapcsolatba. Foglalkozási asthma többszörös genetikai, környezeti és viselkedési tényező interakciójának eredményeként alakul ki. A felnőttkorban kialakult asthma 10-15%-a hozható öszefüggésbe a foglalkozással, munkakörnyezettel. Megkülönböztetünk irritatív foglalkozási asthmát (latencia periódust követően jelentkezik) és Reactiv Airways Disfunction Syndrome-t (nem mutatható ki allergia a munkahelyen használt anyaggal szemben, üzemi balesetekkor alakul ki leginkább). A diagnózis alapvető kritériumai a pozitív anamnézis (bizonyított asthma bronciale, pozitív munkaanamnézis) és a pozitív specifikus inhalációs provokáció. A leggyakoribb foglalkozási allergének az állatszőr, poratka, madártoll, növényi eredetűek közül a liszt, gabonapor, kávébab, teacserje, enzimek közül a tripszin, papain, pankreitin, kis molekulájú anyagok közül pedig a faporok, fémek, savanhidridek, kémiai füstök, gyógyszerek (metyldopa). Amennyiben a beteg időben kikerül az allergiát kiváltó munkakörnyezetből, megszűnik az expozíció, úgy fokozatosan panaszmentessé válhat.

Pályaválasztási tanácsadáson nem javasolhatóak asztmás tanulónak a következő munkakörök: molnár, pék, cukrász, mosószergyártás, műanyagipar, asztalos, élelmiszergyártás, állattenyésztés, gyógyszergyártás, fodrász, parkettázó, fényező. Nem javasolt az olyan munkakör sem, amelynek hirtelen abbahagyása (pl. asztmás roham jelentkezésekor) saját magára vagy a környezetére veszélyes lehet (pl. gépkezelő).

5. Tüdőtuberkulózis (tbc)

Mycobacterium tuberculosis által okozott megbetegedés, amely leggyakrabban a tüdőt támadja meg, de érinthet más szerveket is. Kezelés hiányában a halálozási arány magas. A fertőzés nem minden esetben alakít ki megbetegedést, megbújhat a szervezetben (latens tuberculosis) tünetek nélkül. Később, az immunrendszer hanyatlásakor azonban, a kórokozó reaktivációjával kialakulhat betegség. 2019-ben a WHO becslései szerint a világban közel 10 millió volt az új tbc-s betegek száma és 1.4 millióan haltak meg a betegségben, annak ellenére, hogy megelőzhető és kezelhető lenne. A tbc eliminálására a WHO 2015-ben egy egész világra kiterjedő stratégiát tűzött ki (Enf TB Strategy), melynek célja a tbc járvány eltörlése 2035-re. A stratégia fő összetevője a latens hordozók kiszűrése és preventív kezelése, mely leginkább a HIV-fertőzötteket és az immunszupresszált személyeket, a rossz szociális helyzetben élőket érintheti.

A fertőző állapot kizáró okot jelent az alábbi foglalkozási körökben: egészségügy, vendéglátás, fodrászat, élelmiszeripar, kereskedelem, közegészségügyi érdekből kiemelt munkakörök, gyermekekkel való foglalkozás. Mérlegelendő az alkalmasság megállapításánál, hogy a betegségből teljesen meggyógyult-e a munkavállaló, várható-e recidíva, maradt-e vissza légzésfunkció kiesés.