Általános szempontok a szakmai alkalmasság orvosi elbírálásához

Az emberi társadalom mindig az életminőségének folyamatos javításán fáradozott, az ipar próbált lépést tartani az elvárásokkal, ami az újabb és újabb ipari forradalmakhoz vezetett.

Az ipari forradalom megváltoztatta az ember által hozzáférhető eszközöket, amelyek megkönnyíti a mindennapi életét, és megnyitotta az utat afelé, hogy az ember a fizikai környezetét teljesen uralni tudja. A 18. század végétől indult az első ipari forradalom (Ipar 1.0 Gépesítés) Angliából, majd a 19. század végétől a tömeggyártás és az elektromosság elterjedésével elindult a második ipari forradalom (Ipar 2.0 Tömeggyártás). Az 1970. évektől a termelő berendezések és az információs technológia fejlődése elindította a harmadik ipari forradalmat (Ipar 3.0 Automatizálás). Az információtechnológia egyre nagyobb térnyerése és a robotok megjelenése és terjedése megágyazott a negyedik ipari forradalomnak (Ipar 4.0 Összehangolt hálózatok), melynek napjait éljük.

Szükségessé vált a munkavilágában ISCO nemzetközi szabályok szerint a foglalkozások felülvizsgálata, melynek eredményeként 2008-tól minden ENSZ-tagállam köteles a nemzetközi FEOR rendszerhez igazítania a nemzeti FEOR-t. Hazánkban 2011. évtől kötelezővé vált az új foglalkozások egységes osztályozási rendszerének használata (FEOR’08), melyet a KSH honlapján tett közzé az állam.

Az Ipar 4.0 szükségessé tette 2016. évben a hazai feladatok felülvizsgálatát (Irinyi terv), és a Kormány a 1168/2019.(III.28.) határozatával megalkotta a Szakképzés 4.0 stratégiát. A szakképzés és felnőttképzés megújításának középtávú szakmapolitikai stratégiája, a szakképzési rendszer válasza a negyedik ipari forradalom kihívásaira”. Ezen belül az a Szakképzési Innovációs Tanács hat területéből az Ágazati Készségtanács feladata folyamatosan felülvizsgálni a szakképzéssel betölthető foglalkozások munkaköreit, illetve javaslatot tenni a szakképzésért felelős miniszternek az új tartalmak szükségessé vált módosításaira. Szükségessé vált egy Digitális Oktatási Stratégia kidolgozása is, amely beépült a különböző szintű oktatási és képzési rendszerbe.

A hazai oktatási rendszer három pilléren nyugszik: a köznevelés, a szakképzés és a felsőfokú oktatás. A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény megalkotása indokolta az oktatáshoz és a szakképzéshez kapcsolódó törvények módosítását is:

• évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről
• évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről,
• évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról.

A szakképzésről szóló törvény végrehajtását szolgáló 12/2020. (II.7.) Kormány rendelet 1. számú melléklete tartalmazza a SZAKMAJEGYZÉK (1. - 25. melléklet) 25 ágazatban sorolt 176 államilag elismert szakmát, szakmánként a szakma azonosító számát, megnevezését, szakmairányát, a szakmai oktatás időtartalmát alapfokú iskolai- vagy érettségi végzettséggel, a Digitális Kompetencia Keretrendszer szintet.

A szakképzésért felelős miniszter előírja (digitális aláírásával az Innovatív Képzéstámogató Központ honlapján – www.ikk.hu/pályaválasztás  – közzéteszi) minden szakmára:

• a Képzési és Kimeneteli Követelményeket (KKK),
• a Programtantervet (PT).

A Képzési és Kimeneteli Követelmények tartalmazzák a végzettséggel betölthető foglalkozások számát és megnevezését, a sajátos nevelési igényű tanulóknak (SNI) speciális szakiskolában képezhető részszakmákat.

 A szakmaképzés új rendszere a 2020 - ’21-es tanévtől felmenő rendszerben elkezdődött. A szakképzés intézményei: 

• 5 éves technikum (9.-10. évfolyamon ágazati szakmai alapoktatás és közismereti oktatás; valamint ugyan ezek a szakmák érettségi vizsgára épülő 2 éves szakmunkás vagy technikusi szakmaképzés),
• 3 éves szakképző iskola (9. osztály = ágazati alapozó szakmai oktatás és alaptantervi közismereti oktatás),
• speciális szakképző iskola 3 vagy 4 évfolyamos (9. évfolyamon közismereti alapoktatás, készségfejlesztő gyógy- és fejlesztő pedagógiai megsegítés; 10. évfolyamtól a részszakmát választók részére két évben, vagy a szakmát választók részére három évben megkezdődik a részszakmai- vagy szakmai képzés),
• a tizenhatodik életévét betöltött, már nem tanköteles tanuló, aki általános iskolai alapfokú végzettséggel nem rendelkezik Dobbantó Programban nevesített speciális szakképző iskolában az előkészítő évfolyamán alapkompetencia-fejlesztésben részesül, ahol mentor tanár közreműködésével egyéni, a saját képességeik és terveiknek megfelelő fejlesztést kap, hogy az a foglalkoztatók által elvárt kompetenciákkal a szakképzésbe beléphessen. Ezt követően a tanuló továbbléphet a Műhelyiskola képzésébe, ahol államilag elismert részszakmát tanulhat.

A szakképzésről szóló törvény előírja, hogy az állam ingyen biztosítja legfeljebb két szakma megszerzését az első szakmai vizsga befejezéséig, a második szakma esetén legfeljebb három tanéven keresztül.

A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti; a sajátos nevelési igényű tanuló esetében meghosszabbítható annak a tanítási évnek a végéig, amelyben a huszonharmadik életévét betölti. 

A tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik, középfokú iskola esetén huszonötödik életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet, ez két évvel meghosszabbítható a sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, továbbá tartós gyógykezelés alatt álló tanuló részére. 

A felnőttek képzése is rugalmasabb rendszerben valósul meg 2020. szeptember 1-től.

Az Innovatív Képzéstámogató Központ honlapján szakképesítések címszó alatt megtalálhatóak a felnőttképzésben képezhető szakképesítések (esetenként a korábbi OKJ-ből átvezetett szakképesítések/ráépülő szakképesítések/rész-szakképesítések nemzetközi oktatási egyezmények követelményeinek megfelelően átdolgozott formában). A szakmai képzés keretében megszerezhető szakképesítések köre nem került jogszabályban rögzítésre, minden év novemberében miniszteri hatáskörben módosulhatnak az év közbeni bejelentett és szakmai szempontok szerint felülvizsgált és javasoltak szerint. A szakmai képzés megszervezhető a szakképesítés kimeneti követelményeit tartalmazó, a szakképzésért felelős miniszter által nyilvántartásba vett programkövetelmény alapján, amely biztos alapot ad mind a szakképző intézménynek, mind a felnőtt képzőknek saját szakmai képzési programjuk kidolgozásához. 

A munkaerő-piaci felnőttképzésben elválik az oktatás és a vizsgáztatás. Amennyiben a munkahely szervezi az oktatást és ott is vizsgázik, egy tanúsítványt állítanak ki; az államilag elismert szakképesítést igazoló bizonyítványhoz akkreditált vizsgaközpontban kell vizsgázni. A szakképesítések programkövetelménye elérhető a  www.ikk.hu/szakképesítés felületén.             

A szakmai alkalmasságot véleményező orvosok feladatai az új szakmaképzési rendszerben

A tanulók pályaválasztásásának segítése, az ezzel kapcsolatos tanácsadás igen szerte ágazó társadalmi, gazdasági és oktatási feladat, aminek egyik fontos részeleme az egészségi alkalmasság megítélése. A szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata – a pályaválasztás, vagy pályamódosítás - során választott szakmára szóló alkalmasságot véleményezi.

A szakmai alkalmasság orvosi véleményezése

• a Szakmajegyzék szakmáira, szakmairányaira,
• valamint kizárólag felnőttképzésben a szakképesítések foglalkozásaira, rész-szakképesítés munkakörére történik, figyelembe véve a szakképzésért felelős miniszter fentebb említett előírásait.

A szakmára való alkalmasság orvosi véleményezése során érvényesülniük kell:

• a munkavédelmi-, egészségügyi-, szakképzési-, közoktatási és egyéb munkavédelmi célú jogi
• szabályozásoknak,
• az orvos-szakmai szabályoknak,
• valamint a tanuló, illetve a képzésben résztvevő személy jogai, védelme.

Jogszabályok

A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot Magyarország a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg. A szakmai képzés során érvényesülnie kell azon jogszabályoknak, amelyek a tanuló az Alaptörvényben foglalt alkotmányos jogait védik.

A szakképzésről szóló törvény kötelezettségként előírja úgy a szakképző intézmény részére, mint a szakmai gyakorlati képzést végző gazdálkodási szerv részére, illetve a tanuló részére, hogy a szakképzés során a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény és az egészségügyről szóló 1997.CLIV évi törvény előírásai kell, hogy érvényesüljenek, és erre minden résztvevőnek betartási kötelezettsége van.

Ez utóbbi két törvény végrehajtási miniszteri rendelete a 33/1998.(VI.24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve a személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről, amely előírja:

• a szakképző intézménybe jelentkező tanulóknál az előzetes szakmai alkalmassági orvosi vizsgálatot és véleményezést első fokon a fogadó intézmény iskola-egészségügyi szolgált iskolaorvosa végzi [26/1997. NM rendelet az iskola-egészségügyi szolgáltatásról, 2. melléklet], a pályaválasztási tanácsadást segítése iskolavédőnői feladat is ( melléklet).
• míg az álláskeresők vagy önköltséges szakképesítésre jelentkezők részére a képző intézmény címe szerinti-, vagy lakóhelyük szerinti illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely szakorvosa végzi.

A másodfokú vizsgálat és véleményezés a szakképző intézményben tanulóknál a foglalkozás-egészségügyi szerv (NNK MFF) illetékessége, míg az álláskeresők és az önköltséges szakképesítésre jelentkező személyek részére a területi hatóságilag kijelölt megyei foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely.

A szakképző intézmény kiválasztása előtt az esélyegyenlőséget biztosítani szükséges az egészségükben károsodott személyek részére;  nagyon fontos, hogy a pályaválasztási habilitációs célú orvosi tanácsadás megtörténjen legkésőbb a  8. osztály első félévében,  még a középiskolai felvételi kérelem beadása előtt (minden tanév első napjától hatályos arra a tanévre kiadott tanévrendjéről szóló miniszteri rendeletben meghatározottak szerint), és ebben kiemelt  orvosetikai kötelezettsége van az általános iskolák iskola-egészségügyi szolgálatában, illetve a szakképző intézményben dolgozó orvosoknak és védőnőknek, valamint kiemelt szerepe van a szakképző intézménynek a felvételi eljárásról szóló tájékoztatási kötelezettsége alapján.

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály Ifjúsági Szakmai Alkalmasságot Vizsgáló szakrendelésén országos hatáskörrel végez NEAK által finanszírozott habilitációs célú pályaválasztási orvosi tanácsadást egészségkárosodott tanulók részére.

A tanulók szakmai gyakorlati munkavégzésére a munkaköri alkalmasságot (szakmai gyakorlati tevékenység tanulói szerződés, vagy duális képzésben tanulói munkaszerződés) az adott gazdálkodási szervezet foglalkozás-egészségügyi orvosa vizsgálja és véleményezi, érvényt szerezve a fiatalkorúakra vonatkozó munkavédelmi korlátozásoknak, tilalmaknak.   

Orvos-szakmai szabályok

A szakmai alkalmasság véleményezésénél elvárt, hogy az orvos az orvostudomány fejlődésével kapcsolatos legújabb Orvosi Szakmai Kollégium tagozatainak módszertani irányelveit (az egészségügyért felelős minisztérium hivatalosan elfogad: Eü. Közlöny, Közlemények, A belügyminisztérium szakmai irányelvei) ismerje és alkalmazza.

Az szakmai alkalmasság vizsgálatának típusai: előzetes, időszakos, soron kívüli, záróvizsgálat.

Előzetes szakmai alkalmasságot kell vizsgálni és véleményezni a szakma elsajátításának megkezdését megelőzően, tehát beiskolázás előtt, valamint a képzés és az átképzés megkezdése előtt.

Időszakos szakmai alkalmassági vizsgálatot a szakmai alkalmasság újbóli véleményezése céljából kell elvégezni 18 éves korig évente, vagy a rendelet mellékleteiben az adott szakma foglalkozásának munkaköreire meghatározott gyakorisággal, figyelembe véve a fiatalkorúakra vonatkozó előírásokra.

Soron kívüli szakmai alkalmassági vizsgálatot abban az esetben szükséges végezni, ha a tanuló vagy egyetemi hallgató egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően alkalmatlanná teszi az adott szakma egészséget nem veszélyeztető és biztonságos elsajátítására, illetve gyakorlására; ha heveny foglalkozási megbetegedés, eszméletvesztés, ismétlődő munkabaleset, illetve fokozott expozíció fordul elő; járványügyi kiemelt munkakörnyezetben tevékenykedő esetében az egészségi lapon feltüntetett fertőző betegségre utaló tünetet észlel magán vagy családtagjain.

Záróvizsgálatot kell végezni az iskolai oktatás befejezésekor, az utolsó tanítási évben a szakmai vizsga megkezdése előtt. Célja annak eldöntése, hogy a tanuló a szakmai oktatás során nem következett-e be valamilyen egészségkárosodás.

33/1998 (VI.24.) NM rendelet 2. § (2) Külön jogszabályokban megfogalmazottak szerint kell eljárni:

• a gépjárművezetők – ideértve a mezőgazdasági vontatók vezetőit is –, valamint a helyi közforgalmi vasúti járművezetők. 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet;
• az országos közforgalmú vasutak: 203/2009. (IX. 18.) Korm. Rendelet; a hajózásban: 15/2001. (IV.27.) KöViM rendelet;
• a polgári repülésben dolgozók: 27/2014.(IV.30.) NFM rendelet;
• a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állománya, 9/2024.(VI.28.) HM rendelet;
• közszolgálati technikus szakmában a 45/2020. (XII. 16.) BM rendelet határozza meg az irányítása alá tartozó testületek hivatásos állományának szakmai alkalmasságát,
• lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező személyek, 22/1991.(XI. 15.) NM rendelet;
• az egészségügyi tevékenységet folytatók, 2003. évi LXXXIV. Törvény, 40/2004.(IV.26.) ESZCSM rendelet;
• a túlnyomásos munkahelyeken a dolgozók egészségvédelméről szóló 6/1987. (VI.24.) EüM rendelet a keszonmunkákról.

A szakmai alkalmasság orvosi vizsgálatánál és véleményezésénél az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

• vizsgálni kell, hogy a tanuló képes-e élettani adottságai, fizikai állapota, szellemi és lelki képessége alapján a választott szakma elsajátítására,
• foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetőleg a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja-e,
• a meglévő betegségek, egészségi elváltozások romlása várható-e a szakma tartós végzése esetén,
• van-e olyan elváltozása vagy betegsége, amely a tanuló vagy a környezetében dolgozók egészségét, testi épségét nem veszélyezteti.