Velencei-tó mesterséges és természetes radioaktivitása

A Velencei-tó hazánk második legnagyobb természetes tava különleges védelmet igénylő nemzeti érték, emellett sokirányú felhasználása következtében, hazánk legfontosabb természeti kincsei közé sorolható. Mind idegenforgalmi mind halászati mezőgazdasági ipari hasznosítása révén rendkívül nagy a jelentősége, mindez indokolja, hogy jellemző vízminőségi adatait ismerjük.

A vízminősítésnél illetve állapot felmérésnél a lényeges klasszikus vízminőségi paraméterek mellett ma már - a szennyező források minőségi változásával - szükségessé vált a természetes vizeink radiológiai állapotának ismerete is.

A Velencei-tó ökológiai rendszerét felmérő szisztematikus vizsgálatra ez idáig nem került sor. Ezt a hiányt pótoltuk, amikor a Velencei-tó ökológiai rendszerében a természetes és mesterséges radionuklidok koncentrációját meghatároztuk.

A tó területén a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség mintavételezési pontjain tíz mintavételi helyet választottunk ki, és a kiválasztott pontokon mértük a vízben, szedimentben és a vízi-növényzetben a különböző természetes és mesterséges radionuklidok (²²⁸Ac, ²³⁴Th, ²²⁶Ra, ⁴⁰K, ³H, ¹³⁷Cs, ⁹⁰Sr) aktivitás-koncentrációját, valamint a tó jellemző halfajtáinak radioaktív szennyezettségét.

Az eredmények ismeretében meghatároztuk a lehetséges átviteli tényezőket a radionuklidok terjedési útvonalain.

A Velencei-tóban és egyéb felszíni vizekben mért valamint a WHO által ivóvízre ajánlott, és a 201/2001 sz. Kormány Rendeletben megadott, radioaktív anyagokra vonatkozó határértékeket a következő táblázatban foglaltuk össze: