Az építőanyagok radioaktivitása

Az építőanyagok természetes anyagok felhasználásával készülnek, ezért bennük a természetes izotópok ugyanúgy megtalálhatók. Közülük a mennyiségük és a dózisteljesítmény-járulékuk alapján az ²³⁸U és ²³²Th bomlási sorok elemeinek, valamint a ⁴⁰K-nek a legnagyobb a jelentősége. Az intézetünk által végzett vizsgálatok alapján, összhangban az irodalmi adatokkal, az építőanyagok radioaktivitása típusonként jelentősen változó, de egy-egy anyagfajtán belül szűkebb tartományon belül eső értékeket mutat. Vizsgálataink azt is megmutatták, hogy a különböző típusú építőanyagok radioaktivitása jól jellemezhető a felszínükön mért gamma-dózisteljesítmény értékkel. Tapasztalatunk szerint a beton szerkezetek, a terméskő (mészkő), a gipszkarton és az Ytong falazó elemeknek a legkisebb a radioaktivitása. A felületükön általában 80 és 110 nSv/h (nano Sievert = 10^-9 Sievert) közötti értékek mérhetők. Nagyságrend szerint ezeket követi a sorban a gázszilikát (más néven gázbeton) blokkos falazó elemek, amelynek a felszínén jellemzően 90 és 160 nSv/h közötti értékek mérhetők. Ennél valamivel nagyobb a radioaktivitása az égetett agyagtégláknak. A felszínükön általában 130 és 170 nSv/h közötti dózisteljesítmény értékek mérhetők. A falazó anyagok közül a salakbeton blokkoknak és a vulkáni tufának a legmagasabb a. radioaktivitása. A felszínükön általában 150 – 290 nSv/h értékek mérhetők. Ezt mutatja be az alábbi ábra.

A blokkos gázszilikát falazó anyagokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni - ahogyan az alábbi ábra is mutatja -, a felhasználásukkal készült épületekben általában kisebb gamma-sugárzás értékek mérhetők, mint a hasonló méretű és adottságú, de hagyományos égetett agyagtéglából készült épületekben. A gázszilikát anyagot az egyöntetű szürke színéről, a porózus, szivacsra emlékeztető szerkezetéről és a relatív csekély mechanikai keménységéről könnyű felismerni. A gázbetont a ’60-as években kezdték el széleskörűen gyártani és alkalmazni és a ’90-es évek elején hagyták abba a gyártását hazánkban.

Ezzel szemben a salakbeton alkalmazása hazánkban főként az ’50-es, ’60-as és ’70-es évekre esett. Az előre gyártott blokkos és paneles elemek mellett, készültek házilagos és helyszíni csúszózsalus kivitelben is. A felhasznált salak mennyisége és származási helye is változó volt, ily módon a megjelenési formájuk és a radioaktivitásuk is széles skálán mozog. Elmondható, hogy általában magasabb a radioaktivitásuk, mint a hagyományos égetett agyagtégláké és a mechanikai keménységük is sokkal nagyobb.

Építőanyagok és falazó anyagok radioaktivitása

Az építőanyagok közül a legnagyobb radioaktivitást a salakok mutatják, amelyet az 1800-as évek vége óta alkalmaztak feltöltésként elsődlegesen födémekben és a padlástérben szigetelő anyagként. Feltöltésként megtalálhatók a házak aljzatlemeze alatt is vagy közvetlenül a padlóburkolat alatt. A salakfeltöltés közelében mérhető gamma-sugárzás jelentősen függ a beépítésre került salak radioaktivitásától és mennyiségétől, valamint a beépítés módjától.

A legmagasabb értékek rendszerint padlószinten mérhetők akkor, ha a salakfelöltésre közvetlenül tették rá a fából készült padlóburkolatot (párnafa, vakpadló, parketta). Vizsgálataink alapján az itt mért értékek zöme 160 és 400 nSv/h közötti volt. Ennél alacsonyabb, jellemzően 140 és 250 nSv/h közötti értékek mérhetők a salakfeltöltést tartalmazó mennyezet alatt. Ilyenkor a felső födémet alkotó anyag leárnyékolja a beépített salak lefele irányuló sugárzását.

Általában jelentősen csökkenthető a beltéri gamma-sugárzás, ha a padlóban lévő salakfeltöltést legalább néhány cm-es vastagságú betonréteg fedi. Az ilyen esetekben mért értékek hasonló eloszlást mutattak, mint a salakos mennyezet alatti esetekben mértek. Ezt mutatja be az alábbi ábra.

Salakos helyiségekben mért gamma-sugárzások statisztikái

A salakok kapcsán fontos megjegyezni, hogy bár a salakbeépítést nem tartalmazó épületekhez képest általában magasabb beltéri gamma-sugárzás értékeket mérünk, de ezek a fentebb hivatkozott, származtatott referenciaszinthez képest alatta, egy elfogadható szinten belül maradnak. Ily módon a legtöbb salakos épületben sugáregészségügyi szempontból nincs szükség beavatkozásra. A salakok sugárzásának nagyságáról a legcélravezetőbb egy megfelelő érzékenységű, mérésügyi hivatal által bevizsgált mérőműszerrel végzett, helyszíni felmérés keretében meggyőződni egy vizsgálatban jártas szakember bevonásával.

Salakos és salak nélküli épületekben mért átlagos gamma-sugárzások

Felhasznált irodalom:

Farkas Tibor, Miért Félünk a gázszilikátos házaktól? Az igazság a gázbetonról, BKIK XV. kerület, 2011. február 11.

Homoki Zs., Szigeti Á., Beltéri gamma-sugárzás mérések tapasztalatai és javaslat az értékelés módszerére, Sugárvédelem, XVI. 1. pp 1-16 (2023)