A beltéri gamma sugárzás a hazai épületekben
Az épületekben mért dózisteljesítmény legfőbb forrása az épület szerkezeti elemeit alkotó építőanyagokban lévő radioizotópok gamma-sugárzása. A beltéri gamma-sugárzás nagyságát elsődlegesen a felhasznált építőanyagok mennyisége, radioaktivitása és az épület szerkezeti kialakítása határozza meg. Az értéke egy adott pontban lényegében állandó, nem változik az idővel emberi léptékben a radioaktív bomlási sorok elején lévő izotópok nagyon lassú bomlási sebességének (milliárd éves felezési idejének) köszönhetően. A beltéri gamma-sugárzási szint tehát egy kvázi állandó érték, ami csak az épületszerkezeti elemeket és a burkoló anyagokat érintő felújítás eredményeként változhat meg. Egy épületen vagy lakáson belül azonban helyről-helyre változhat az értéke, ha a padlót, mennyezetet és falakat alkotó vagy burkoló építőanyagoknak jelentősen különböző a radioaktivitása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nagyobb radioaktivitású anyag közelében magasabb gamma-sugárzás értékek mérhetők.
A hazai épületekben mérhető gamma-sugárzás átlagos értéke kb. 150 nSv/h, ami a szabadban mérhető értéknek kb. a 1,5-szerese. Ennek oka az építőanyagokban lévő természetes izotópok nagyobb koncentrációja és a térfogatarányosan vett nagyobb (beépített) mennyisége, valamint az hogy mind a négy térszög irányából körülvesz bennünket. A vármegye szintű, átlagos beltéri gamma-sugárzásokról elmondható, hogy nem voltak megfigyelhető érdemi különbségek az átlagos szintekben. A vármegyénkénti átlagos értékek 135 és 168 nSv/h közötti tartományba estek.
Az egyes épületekben mérhető gamma-sugárzás értékek egyedül a beépített építőanyagok radioaktivitásától függnek. Az egymás mellett álló épületekben vagy akár egy épületen belül is jelentősen eltérőek lehetnek. Ily módon a regionális elhelyezkedésnek nincs befolyása a mérhető értékre. Az egyes épületekre meghatározott átlagos értékek 90%-a 80 és 220 nSv/h közötti tartományba esett.
A lakóépületen belüli gamma-dózisteljesítmény megengedhető szintjére nincs meghatározott határérték, sem referenciaszint. A 2/20022 (IV. 29.) OAH rendelet foglalkozik a most forgalomba hozható építőanyagok gamma-sugárzásnak megengedhető mértékével. A rendelet értelmében csak olyan építőanyagok árusíthatók, amelyekre teljesül, hogy a belőlük készült épületben a természetes háttérszintnek megfelelő érték feletti többlet külső sugárterhelés nem nagyobb, mint 1 mSv/év (mili Sievert: 10-3 Sievert, 1 mSv = 106 nSv).
Az 1 mSv/év-nek 250 nSv/h gamma-dózisteljesítmény feleltethető meg H*(10) egységben kifejezve. Mivel az átlagos magyarországi háttér-sugárzás kb. 100 nSv/h, ehhez hozzáadva a 250 nSv/h többletet kapjuk, hogy 350 nSv/h származtatható a beltéri gamma-dózisteljesítmény referenciaszintjeként környezeti dózisegyenértékben kifejezve.
A hazai épületekben és a szabadban mérhető gamma-sugárzások
Forrás: Homoki Zs., Szigeti Á., Beltéri gamma-sugárzás mérések tapasztalatai és javaslat az értékelés módszerére, Sugárvédelem, XVI. 1. pp 1-16 (2023)
Felhasznált irodalom:
Homoki Zs., Szigeti Á., Beltéri gamma-sugárzás mérések tapasztalatai és javaslat az értékelés módszerére, Sugárvédelem, XVI. 1. pp 1-16 (2023)
